Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Forbáth Imre

72 és föss végül olyannak, amilyen lenni akarok ! egynek a sok közül, kiknek neve és arca elveszett, kik némán és sötétben szenvednek, szerte-szórva a végtelen világban fess meg egynek a dolgozók közül, dacosnak, komornak, öntudatos kemény szemekkel a városok fölött s a mezőkön hadd lobogjanak bosszús árnyékaink amint sorakozunk a forradalom zászlaja körül 1 Szép a híd, kőcsizmája tapossa a vizet a fel-felbukkanó halak beléütköznek s ájultan elmerülnek ihol a jégsarkantyúkon megbotlott hullámok szakadnak ketté a vizek sörénye kékesen leng mint kancáké nagy párzások előtt. Kéményeiket alázatosan lehajtva suhannak alatta a hajók a pillérek közt sisteregve gomolyog a füst sípok szólanak, a kapitány kék szeme kerek — ki áthajózott sok hidak alatt.