Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Darvas János

— Daňo Okáli — A hegy homályba süllyed, s aludni tér a nap. Mikor a szemek tüzesülnek, az ágy párnái alszanak, a szerelmes pár, mint koszorú-virág, ágy gyanánt tenyerét tárja, s a jó éjszaka a fekete világ puha pihe-párna. Édes, a mezők harangja zúg s ringat a búzaszár, vágyam megvérez s lekaszál. Mikor a test vérlángja gyúl, a csillagok hullanak. Mikor kéz, kar egymásba hull, lángot sikolt az ajak, kezem sújt, mint villámszigony, s a melled fehér liliom. Homályba hullámzik hajad, hullámon jajszó jól szalad, s bár szemedben rémület tágul érzem, ajkadból kis gyermek kacag, s kezecskéje csillag után nyúl.