Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Darvas János

£eg>t}en egy A^int— Janko Jesenský — Pimaszkodóan, magas mágnás-gőggel szegény, kislelkű bokrok fölé nő fel s a magasokba vágyik a jegenye. Legyen egy szint. Hulljon le a feje. Ott meg egy bamba, hájas nagy burzsujfa: egy hárs potrohát szélesre fölfújta s fojtja a nyírfát, szegényt, majd elszárad. Legyen egy szint. Nyessük meg a hársat. A mi Tátránk is. Milyen „ő fensége", felhőkbe kapkod, ég úri sleppjébe s egek királyi tróntermébe tör fel. Legyen egy szint. Legyen egy a földdel! ísten országa az ég alatt pedig még Mindenható Ürral dicsekedik, s hajlongjunk földig, homlokunk betörve? Legyen egy szint. Eget le a földre! Vannak, kik nékünk még bölcsekről szólnak? Káposztafejük van a millióknak. Káposztafőt vesz olcsón minden pupák. Legyen egy szint. Legyünk egyként buták! Ügy? Bundában jár még egy demokrata? míg meztelenül jár milliók hada? Te talán mindnek akarsz ruházatot? Legyen egy szint. Legyünk mind csupaszok! Cigánynak éjjel kunyhó a lakása, mások gombamód fekszenek rakásra, s vannak, akiknek szép palota épül. Legyen egy szint. Legyünk mind lak nélkül.