Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Darkó István: Faun a Magurán

38 felelt. A fiatalember mosolygott a feleleten, a grófékhoz sietett: — Az ostyepkával bíbelődik. Hosszú ágas fával rendezgeti, akasztgatja, forgatja. Érdekes volna megnézni, de nem merem tanácsolni. A házban könyfacsaró füst van. Én sem bírom ki egy percnél tovább. — Ki van ott bent? — kérdezte a grófné. — A juhász, Koreny. Az ember azt hinné, hogy ostyepka van a nyakán fej helyett, a füst ugy kimarta a bőrét. Különben is érdekes figura. A gróf megerősítette: — A tiszttartó ur azt állítja, hogy ennek az egyszerű embernek, a Korenynek, ahogy hívják, valami feltűnő érdekességei vannak, öreg ember? — Mindössze harminc, de a külseje a duplájának mutntja. Az ajtóban, a szürkésen szivárgó füstben most megjelent Koreny. Alacsony, hosszú karu, ráncos arcú, tömpeorru, darócba öltözött emberi alak. A kezében bádogedényt tartott. Széles bőröv karolta a derekát, az övön elfeketedett sárgaréz gombok s elől szivaralaku, fényes sárga csatt díszelgett. Juliokhoz, füsthöz, hegyhez, fához és fűhöz szokott apró szeme kicsit megnyílt, rákerekedett a grófra és összeszaladva hunyorgott a grófnéra. A tiszttartóra ismerősen nyilt a sárgafogu szája, mosolygott, letette a bádogkannát, két tenyerét súrolva verte össze, tisztálkodott. — Pohválení Jézusz Krisztusz, — így mondta. — Naveki amen, — felelte a fiatalember. — Ti Koreny, tu je pán gróf a jeho zsena. Áá, szaladt ki az ember száján, összecsapkodta a tenyerét, átfogott kezével a könyökét tapogatta, befonta a karját és sebesen, szögletesen hajlongott, mintha egy erőszakos kéz a fejét a föld felé nyomkodná s ő ellenállóan kapkodná vissza. Áá — ismételgette zavarodottan. Topogott, egy helyben járkált, mondott valamit a tiszttartónak, döcögve szaladt el a házba. Fekete kenyeret hozott ki durva kendőben és mázos csuporban tejneinűt. Hajlongva nyújtogatta a vendégek felé. A szája közben sebesen járt, me-