Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Darkó István: Faun a Magurán

34 ülő grófnéhoz érjen. így is egymáshoz súrolt néha a vál­luk. A pocsék uton néhányszor majd egymásra dűltek. A grófné ügyesen tartotta magát, nem igen támaszkodott a férjére sem. Egyszer nagyott ugrott a kocsi, akkor tré­fásat sikoltott, a kezét a tiszttartó vállához kapta s ugy tartotta el magát tőle. A gróf makrancos lovon ülő ember energikus figyelmével markolta a kereket. — Mi ez a Hiszpánónak? — felelte elnézően a fiatalem­ber felé. —• Megeszi ezt az utat, ha útnak nevezhetem. A fiatalember szolgálatkészen bólongott. Ő tanácsolta a fiatal házaspárnak, hogy menjenek fel a hegyekbe, mert a gróf valami különössel akart kedveskedni a feleségének. Egy hete érkeztek meg az uradalomra. A gróf most volt itt először azóta, hogy az u j állam megalakulása után fel­osztották az erdőségeket s a többezer holda? rengetegnek csak a töredékét hagyták meg neki. Alig egy hónapja nősült a gróf. Fiatal feleségével beszaladta már a félvilá­got, akkor juthatott az eszébe, hogy uj életszakasza lázá­ban megbocsát a hajdani vadászrengetegnek is. Pedig hűt­len széttöredezéfe óta megutálta és örök életére elkerülni kivánta. A tengerparton mesélt az asszonynak a suhogó fenyvesekről, a méreg-sötétzöld rengetegekről, a fagyott hegyek borzongásairól, a medvevadászatokról, az elha­gyott, ócska bútorzatú hideg kastélyról. Csak az ellentét, a játszó szembeái litá? kedvéért beszélt a forró homokban a málna- és eperszagu bozótról, a páfrányos sziklaöleiről, de az asszony rajongva követelte az odautazás ajándékát s a gróf is megbarátkozott a gondolattal. Lent a kastélyban most, nyár közepén i.s fűteni kellett. Néhány nap múlva elkedvetlenedve üldögéltek a kopott, penészes szagú szarvasbőr bútorok között a cserépkályha előtt. Akkor jött a félénk tiszttartó, hogy menjenek fel a hegybe. Megtanácskozta a gróffal s annak is kedve támadt a kirándulásra. — Valami olyat lát a Magurán, ami tetszeni fog magá­nok, — biztatta a feleségét. — Nem mondom meg, hogy mit, de előrebocsáthatom, hogy ha csak a fele válik be annak, amit ez az unalmas tiszttartó igér, kellemes meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom