Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Darkó István: Faun a Magurán

35 lepetésben lesz réeze magának... Hanem kérnem kell, hogy ne csigázza fel túlságosan a fantáziáját. Ezekben az alkalmazottakban nem bizhatunk eléggé, ezt a fiatalembert például nem is ismerem, most látom először. Az apja az apámnak hű embere volt, azt tudom, de ez már valahol itt szerzett erdészeti szakképzettséget, levél utján neveztem ki. A jelentései, ahogy emlékszem, értelmeeek voltak, de mondom, nem vagyok kimerítően tájékozódva felőle. Az autó, a díjnyertes túrakocsi most könnyebb útra ért. Enyhe fordulóban tisztás sikra érkezett. A tiszttartó könnyebben lélegzett, talán baj nélkül sikerül ez a kirándulás. Szeme elfordított golyóival még a grófnét is meglesni próbálta. Szőkén, nyugodtan ült az asszony, szép profillal nézett maga elé, a fátyol letakarta a nézését, a tiszttartó bátrabban csodálta, de csak belső bátorsága nőtt meg, kivül bocsántkérően, szolgálatkészen, igénytelenül ült s igazában a gróf kedvét leste. Az egész uíon is azt figyelte, a parancsoló színezetű, akkor is érdes felületű hangot, amikor közömbös, sőt baráiságos tartalommal szóit valamit. A csodálatos asfzonv. aki az opera színpadáról került ide, (a képét a képeslapokból ismerte s amikor az idejövetelükről szóló értesítést megkapta, ki is vágta.) ez a tünemény szótlanul, mégis bizalmasan ült most meliette. A fiatalember orra pejtelmesen finom parfömillatot szagolt s az erdőhöz szokott szaglása csemegének élvezte ezt. Szorongó boldogsággal járta most át a különleges helyzet ize. Leugrott az autóból, szolgálatkészen tárta ki az ajtaját — Méltóztassanak. Megérkeztünk. — Azt hittem, liogy egy tengelytörést el nem kerülhetünk, — ezt jegyezte meg a grófné, — de meg kell adni, hogy már eddig is érdeke?, volt. A gróf nyugodt arccal recsegte: — Pomáz ur kész expedícióra hozott bennünket. A tiszttartó elvörösödött: — Ugy gondoltam, hogy érdeklődést fog kelteni... A gróf kegyesen nyugtatta meg: — Hogyne, hogvne. Én magam is nagyon szívesen jöttem ide. Már tíz éve nem jártam errefelé, akkor se kocsin. Két