Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Darkó István: Faun a Magurán

D a r k ó István %aun a Mag.u\án~ A nagy sárga túrakocsi egyenletes dohogással kapaszkodott fel a nehéz erdei uton. Hatalmas szive, óriási motorja nem dolgozott sem hevesebben, sem erősebhen, mint máskor. Cséplőgéphez hasonlóan búgott, de törek é? szalma helyett csak kékes benzinfüstöt szórt ki magából. Az előrejutás eredményét pergette a felvert erdő zsákjába. A motort ragyogó fényes aluminium páncél fedte. A bámész fenyves és a hamvas reggeli nap ebben nézegette magát. Az ut vízmosásba veszett. Félsizeg, nagy kődarabok járhatatlanná dombolták a kiveszett csermely ágyát. Némely szakadékosabb, veszedelmesebb útrész lehántott ifjú fatörzsekkel és kövér, öreg fakéreggel volt kipadolva. Az autó nagyszerű kerekei higgadtan küzdöttek a goromba akadályok ellenállásával Tolakodó bugásába hördülő szuszogás vegyült, de a nagy sárga test harciasan és ellenállhatatlanul nyomakodott felfelé a hegyek világába. Nagyokat zökkent a köveken, megfarolt, oldalvást dült, ügyeskedett, mint a kövér birkózó, aki győzelme kedvéért nagy testéhez alig illően fürgélkedik. A tűhegyű környezet visszhangozva csodálta a könnyed küzdelmet, amelyben földreszállt légi hős mutatta meg az erejét. — Az ut nem a legjobb, — mentegette magát a fiatal tiszttartó, balkezét a kocsi kemény párkányzatára szorítva, hogy ilyen módon megvédhesse bordája csontjait a rázkódó ütésektől. A széles ülésen kényelmesen is ülhetett volna, hármuknak is elég helyet nyújtott a piros bőrpárnás kocsiöble, de a fiatalember tiszteletteljesen lapult, tapadt a kocsi oldalához s ugy vigyázott, nehogy a középen 3