Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Bólya Sándor

— Ondra Lysohorsky — Zászlókat cibál a szél a kéményekből, Kemencék tüdeje tűzdalokat bömböl. Fekete felhők az eget fojtogatják, Vemhes szél idézi véres vihar magját. Tárnákban, gyárakban lobognak a szemek, Mi készül ? Honnét e csodálatos jelek ? Itt állok, ahová sorsom lekötözött, Új utak ős őre vén vágányok között. Arcomba csapdos a kelet és a nyugat, Rajtam kereszteznek mindenünn az utak. Utolsó erőmmel kivágom a vágányt, Kegyetlen ébresztem rozsdás vasak álmát. Fehéren, hidegen izzad a homlokom, Merev szemem kutat messze vágányokon. Hallom, irányítom, örök ez a menet Hallom, én intézem, jönnek vad kerekek. Vakul a szemem és sápadt szám kiszárad. Dübörög már a gép felém, de nem bágyad az erőm. Ősök ereje fűt. Megteszem Amit ők nem tudtak s pusztulok e helyen.