Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Wimberger Anna

Wimberger Anna Anyám •miéké*e~ Asszony voltál, meleg, barna. Anyám voltál, — s neved : Anna. Dolgos, eres két kezed sokan nem is tudják, hogy létezett. A szekrényemben lóg még egy ruhád. Elteszem. Az még emlékszik reád. Téli fagyon az árva cinegéknek szórok — s mondom : ezt ő küldi tinéktek. Mert minden, mi körötted élt, virult és holt a te szeretett, kedves, kicsiny gyereked volt. Hozzád simult a gyermek, kis állat, a virág kezedben kinyílt volna talán az Áron ág. És így láttam meg én is a te szemeden át milyen a rét, az erdő, az égbolt : e világ. Benned gyulladt a csendes, a mindent látó fény, óvtad és ápolgattad s te lehelted belém. Idézem édes arcod s látlak — utolsó nyár. Ugy eltűnődtél néha. Talán te tudtad már ... Mit mondjak rólad édes, mit kedves, drága, jó, — olyan szegény ez írás, olyan szegény a szó. Szeretne fellobogni szent fáklyafény gyanánt s lesz-e vers : sírod felett bolyongó kicsinyke gyertyaláng.