Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Vozári Dezső

210 Mutasd az utat, mécset gyújtogass, vezess, parancsolj, gyilkot adj, kinek «zavára tornyok omlanak s vizek szakadnak ketté, mint pamutfonál. Yilágíts, mint a foszfor, elhagyott dombok felett, ha tébolyult szinek eikkáznak égen, éjen, kéjen át és szentelt jelre vár az esteli ruhákban alvó lélek, ütlegelj, hints meg izsóppal, büntess és taposs reám, tisztits meg jótól, könnyező szemem pikával verd ki. Adj teli kupával bort, dalt, izmot, háborút, a lázverősnek méregnedveket, hallasd igédet, mint egy orgonát, által ködön, halálhörgő jajon. Letérdelek elédbe, Óriás, nincs nálad szentebb éi kegyetlenebb.