Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Vass László: Se Kelet, se Nyugat

ľa ss László Se Hetet - Tlquqat* — essay — Ulmiiál már dörögtek az ágyúk, de a Duna—Tisza között minden csöndes, csak mikor már Győr felé masíroztak Napóleon katonái, akkor veri fel a dunántúli kúriák álmosító nyugalmát a rozsdás fringiák csörömpölése. Ilyen csatát jó egynéhányat elvesztett a magyarság századok folyamán és mindig az ócska fringiák miatt, mindenkor azért, mert évtizedeket késett a népek versenyében. Sokszor mérföldeket kullogott vissza a múltba, jó urai, saját bégéi, gyarmatosító bankárjai — ó ! nagy lelkendezéssel legítették ezen a vissza-úton. Tudott aludni, tündérvilágban harminc milliós többletről álmodni, de értett ahhoz is, hogy parasztok tízezreit engedje szélnek az angolszász óceán felé, vagy ide közelbe, a bukovinai szláv népolvasztóba könnyű anyagként, biztos romlásunkra. Míg más, frissebb vérű szomszédok mohó étvággyal fogyasztották a jövendőt és készültek már a nagy dunamedencei torra, — ő, a szegény rokontalan árva, Európa tedd-ide— tedd-oda Jánoskája gondtalanul eregette rakétáit a sötétlő éjszakába. Sokszor égett már a ház a feje fölött, de valahogyan tűzmentes várban képzelte magát, csak mikor már nemesi bajszát és zsíros hajcsimbókját sercegtették a lángok, — rohant fejvesztetten a szabad ég alá. * Európát a fölvilágosodás üdítő áramlatai futják be, csak Kemenesalját kerülik ki hosszú ideig. Dániel gazda ott viaskodott a dombok szelíd hajlásában a „fene fátumok mozdíthatatlan záraival", borral, nővel, földdel, Olimposz isteneivel, kritikusokkal, köszvénnyel és borongó derűben a halállal. Horátius akart lenni Pannóniában, Boaeást zúgatta a Kemenes fölött és Flaccus aranylantját