Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Vozári Dezső

209 &neh a JfU^dô-kádia^ Egyszer én is a tengert áhítottam, a zajongó és süket vizeket. Halak és búvárok járják át belsejüket, hátukat gyors kalózhajók szelik az alkonyi napban. Irdatlan messzeségbe vágytam. Ittmaradtam kis életemben és a tiszta kádban, amely irgalmas és meleg, néha mégis felülök benne, fanyar és bölcs dalt énekelek az életről, mert zúg körülöttem, a halálról, mert csendben lapúl. Mindenre gondolok, de már csak önmagamat veszem alapúi. Jó itt, a kádban, elönt a langyos hullám. Túlsókat akartam, egeket és isteneket és ködbemártott csúcsokat. A tengerre vágytam ! a viharba ! fázni ! Holmi csodákra vártam, hahaha, most már nem fogok megbotolni. Simíts ! becézz ! cirógass ! tengerem ! kádam ! a hosszú úton, míg magamtól magamig jutok. Szeszélyeidet tudom, ismerlek, úgy élek már, hogy ez az élet teneked tessék, mert tudom, tudom, tudom, hogy megelégedni is hősiesség. 14