Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Vozári Dezső

A /|fíMoHot Mp*§Ó€liáfa~ Holnap talán már unlak s ásítok, talán gyűlölni foglak egykoron ; gyorsan add, most add, amit adni tudsz, égess ! maradjak pernye és korom, maradjon csonkán hamvadt életem, hadd járja át az esti szél. De rossz ez a grammra kimért öröm, holott innám a percet. Epikúreosz, az édes bölcs, gigászi léhűtő, gondolta réges-régen ezt a tant s Villon komám a csillagok felé fütyülte, részeg ujjait a lant vérig sebezte. Nincs nála különb, se jobb, se több, szikrázik, villan, ad ; most csókolj, tépj, merj élni. Soha már ily nagyszerű nem lesz a pillanat, talán soha nem mondom már •* szeress, most tékozolj és szórd el kincseid, míg él a perc s a végtelen idő nem rázza benne zord bilincseit.