Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Szombathy Viktor: A német lány és a szerelem

203 otthon vannak. Csak ő itt az idegen s még néhány hasonló csizmás fiú, a többi mind itthon van

s vidám, nevetgélő lány, fiú, apa és nagyanya. Mit keres Vince idegen Annik szívében ? Ezek nem értik az ő beszédit, az ikk liben dik-re mosolyítanak egyet s továbbállnak azzal, aki szépeket tud mondani az ő nyelvükön. Hát vigyed, bitang Sipeki. Légy boldog vele. Szép leitmeritzi szerelem, német Anni; idegen lány csókja, soha nem ölelt dereka. Isten veled. Sokáig állt még Vince a sarkon. Vidáman sétált a tömeg, a nagy tükörablakok mögött vidám és kövér városiak kavargatták a kávét, nők kacagtak a zenekar szüneteiben, fünf Uhr Thee, — hirdette egy fényes kirakat, az alagúttal szemben vonat fütyül. Ténfergett és csatangolt. Egyedül maradt. Senki társa nem akadt komolyságában és hiába próbált volna összebarátkozni itt valakivel, ki értette volna ? Inni ? Az sem jó. Ezen a sör nem segít. A bor meg fenedrága. Nem éri meg. Kiűzte Annit a szívéből. Vigye hát Sipeki, jobban is valók egymáshoz. Mit botorkálna ő a finom lány mellett nagy csizmájában s hiába vigyorognának egymásra, bizony nem jelentene az semmit. Csak azt jelentené legföllebb, hogy milyen árva ő itt. Kegyelem-mosolyt kap a leánytól. Ballagott, ballagott. Leszállt az este. Észre sem vette, hogy a kaszárnya kapuja előtt áll. Most végre megírja a levelet. Anyjának fogja írni • közli vele, mennyire szeretne már haza menni. S majd megkérdi azt is, emlékszik-e rá még Maris ?