Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Vozári Dezső

V o z á r i Dezső Ember vagyok. Csak törpe. Nem titán. Kis életem körül szeges palánk. Kelek és fekszem. Folytatom vitám. Tüzem sem fáklya. Gyenge gyertyaláng. A pókot nézem olykor reggelig, amint csapdát fon. A vidám legyek zümmögve halni mennek. Megtelik a pókbendő. Légyélet tölti meg. Engem is így vár balsorsom talán, míg, mint a légy, e verset elzenélem. És mint a pók kopott szobám falán, úgy bánik el egy isten egyszer vélem. Messze vagy tőlem, mégis foglyom vagy, ameddig akarom, ha olykor kívánlak, száz mérföldre nyújtom ki érted a karom, ne menekülj, mázsás béklyó szorítja, akit szeretek, rab vagy, bekerítettek vágyaim, a félelmetes seregek. hiába futsz előlem, nem szabadúlhatsz, a sárba írva minden lábnyom, dalolva átgázolok rajtad, mint hódító a gazdag tartományon.