Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Tamás Mihály: Szüreti bál

volt, hogy a ceruzája is félrefogott. Ilyenkor komótosan nyálazta a ceruza hegyét, és a homlokán is összeráncolta a bőrt. Maca Velős úrral ment el, rövid hajnali sétára, Eliz pedig a végén megint csak Lökösyhez került vissza. Együtt mentek el ők is. Béluska utánuk nézett, és riadtan futott az apjához. — Apuka ... ezt nem szabad. Sutay komoly volt és szakmabéli. — A cekkesnek igen ... így mondta Braun úr. — És a programosnak? — Ha a kedve tartja ... Béluska lehajtott fejjel nyugodott bele, de a szobája ablakában virrasztva várta a lányok hazatérését. Amikor megjöttek, ő is pihenni tért. Másnap még sok vendég volt, de harmadnap hétfő lett, és éjszakára már csak Velős úr maradt Lökösyvel, a szegletasztalnál pedig az öreg könyvelő üldögélt. A zongora szólt, Eliz eltáncolta a programját, most néhány új táncot is bemutatott, de fáradtan és kedvetlenül. Éjfél felé Lökösy csalta, hogy menjenek sétálni, de Eliz a fejét rázta. — Majd máskor. Egy órára csend lett a helyiségben, a vendégek elmentek, mindenki aludni tért. Béluska nem, ő fent virrasztott az ágya szélén, és várta a percek múlását. Fél kettő felé elindult, halálos csendben nyitotta ki a szobája ajtaját, kint megállt, azután elindult a lányok szobája felé, ott megint megállt, kezét a kilincsre tette és lenyomta. Zajtalan nyílt meg az ajtó, Béluska óvatosan tette be magát a szobába, és négykézláb mászott az Eliz ágya felé. Az ágy előtt még várt, várt, azután végtelen lassúsággal fúrta kezét a takaró alá, ott, ahol a lány nyakára borult. Reszkető tűzben ért a keze a lány nyakához, meleg és párás volt a lány bőre, a keze odább csúszott, tovább, végig a lány bokájáig. Azután kihúzta a kezét a takaró alól, és reszkető térdekkel lopakodott ki a szobából. Kint nagyot szusszantott, megállt és várt, amíg eláll .342