Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Mese a szomorú repülőgépről - Darkó István: Vakok

DARKÖ ISTVÁN Vakok Egymást karonfogva, ütemesen lépve egyforma hosszúakat, gömbölyű arccal és fekete pápaszemekkel Jöttek a Váci utca közepén. Ezen a napon a melegen cirógató nap Buda felől sütött. A hegyek mögül bukott előre, és a Dunába mártotta a fejét. A korzón rengeteg ember járatta drága ruhákba kényeztetett testét, csak néha nézték meg oldal­vást vetett pillantásokkal a szélesen csillogó vízben lubic­koló élénksárga korongot. A felizzott fürdőző elküldte melegét egészen ide, a hosszú széksorok és mosolyogva őgyelgő magas urak és molett nők közé. ök egészen ter­mészetesnek vették, hogy ez a vérzsongító, langyos ajándék éppen úgy utánuk jön, mint a világ egyéb nekik szolgáló, bundákban, prémekben és számlálatlan pénzben jelentkező megszokott ajándékai. Ä nap ezen a tavaszi napon tényleg szolgalelkűen visel­kedett. Kövérre táplált bankárfejhez hasonló fejét fölemelte a hólétől megszaporodott folyóból. A part széles kőlépcsőin lassan gurult fölfelé, átkúszott a villamossíneken, könnyű mozdulattal siklott keresztül a vaskerítés nyílásain, s a fé­nyes aszfalt szélén egy pillanatra megtorpant. Rengeteg mozgó lábat, könnyű selyemben vibráló női bokákat látott és megremegett, mint szerelmes diák az első komoly sze­relmi érintésre. Széles szája érzékien nyílott ketté, arca tűzvörösre izzott, és visszatartott izgalomtól remegő, hosz­szú csókban tapadt oda a nők lábaihoz. Azok kacagtak az emlékeztető forróságban, a lábukat megrándítva mozgat­ták, a bokáikat összeverték, a könyökükkel meglökték a férfiakat, és legalább ötször mindegyik elmondta ezeket a kihívó szavakat: — Ma tavasz van ... az első igazi tavaszi nap ... ugye, 399

Next

/
Oldalképek
Tartalom