Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Mese a szomorú repülőgépről - Földes Sándor: Petróleum

Fekete hír öklöz és átokkal pattan vissza. — Nyomorult vadak! Gyilkos ázsiai horda! Undok feketék! Valahonnan felsüvít a vétó: — Elég volt! Több vért nem adunk! Botok csépelik. Véres botok zuhognak: — Dicsőség! Haza! Kultúra! Államérdek! Á minisztérium erkélyén egy híres költő átkozódik: — A profán népnek több kell a halálnál. Ö ti élhetetlenek! Most új hír váj utat a kavargásban. — Á-ru-lás! ... Továbbadják, mint a kapott ütéseket. — Árulás! A haditervet elárulták! Pillanatnyi dermedés. Azután száztorkú veszettség üvölt: — Árulás! Gyilkos! Áruló! Egymást kémlelik. Valaki: áruló! Valaki: gyilkos! Háromezer!... Ötezer! ... Tízezer! ... — Ki ölte meg?!... Ki ölte meg őket?! ... A vétó a háztetőkön sompolyog: — Elég volt! Több vért nem adunk! Lent a süketség ordít: — Az árulót! Fiaink gyilkosát! Egy rekedt hang: — Fel, a gyilkosok ellen! A süketek kórusa: — A gyilkost! A gyilkost! .Valaki elhinti a gyanút: — A gyilkos a városban! A visszhang felel: — Ott, a palotákban! Az őrült áradat fut a másik irányba. — A tett is gyilkos volna? ... A kérdés szilánkokká robban. Péter tovább kérdez: — Én gyilkolok a bányák baromútjain? Én lehelek mérget a gyárak munkapadjain? Én veszem el a tejet a beteg 395