Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

A költő anyja - L. Kiss Ibolya: A költő anyja

Senki nem járt még a havas úton, csak egy mozgó árnyék látszott a szomszéd ház tornácán. így messziről arca nem volt kivehető, Vitézné is csak mozgásából ismert Kalmár nevű szomszédjára. — Szomszéd uram! — szólt feléje nyugodt, komoly hangon. — Szomszéd uram, térjen ide hozzám! A hajnali derengésben az árnyék most emberi alakot öltött, és sietve bejött az udvarra sötét subájában. — Szerencsés jó reggelt! — köszönt illendően, friss hangon. — Nemzetes asszonyom már ilyen korán felkelt? — Fenn vagyok — felelte csendesen Vitézné, született Diószegi Sára — még mindig fenn vagyok. Felsóhajtott, pár másodpercig hallgatott, s csak nehezen nyílt szólásra a szája. — Valamire meg szeretném kérni... Nincs senkim, aki ezt megtenné helyettem... Ha a szomszéd a Nagytemplom körül jár, megkérném, hogy szóljon be a tiszteletes úrhoz. Hogy izenem... — itt megcsuklott a hangja — azt izenem ... hogy az éjjel... hogy ma éjjel meghalt az én drága, szeretett jó fiam. S ekkor, mint a gátját tört áradat, elöntötte a hetek óta elfojtott bánat. Zokogva, sírva sikoltotta be az ébredező utca zúzmarás csendjébe: — S mondja meg a kollégiumban is, hogy ott is tudják meg: meghalt volt diákjuk, a kitiltott tanár: Csokonai Vitéz Mihály... m