Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Tamás Mihály: Szüreti bál

az augusztus eleji vasárnapon, amikorra a megnyitást tették, bőkezű gazdagsággal ömlött be a Liget fáira a nap fényessége, a bokrok tikkadtan enyhültek a magas fák árnyékában, a madarak is árnyékot kerestek, csak az öreg Sutay állt a napon a ház előtt, tisztára kefélt fekete ruhában, és nem vette észre, hogy a nap csillogó, kövér verejtékcseppeket indít el kopasz, szép, becsületes asztalosfejéről két füle irányában. Béluska az asztal körül tettvett, őrajta tiszta új szmoking volt, egyszer volt csak rajta, az érettségi vizsgán. Most a szmoking oldalzsebéből piros csíkos fehér kendő lógott ki, de azt most örömmel tette oda, mert benne titokban mindig lángolt a vágyakozás a színpad után, és most úgy hitte, hogy egy nagy szerepet játszik, valamelyik orosz nagyhercegnő szobapincérének régen áhított szerepét fogja eljátszani. Mégiscsak Lökösy úr volt az első vendég. Amikor Sutay messzi, a kapunál meglátta, hogy közeledik, ő meg még három barátja, kicsit a fejét vakarta, és arra gondolt, hogy ez rossz jel, hogy elsőnek is kedvezményes vendége érkezik. De már mindegy. — Jó napot kívánok az uraknak, Lökösy úr. — Jó napot, Sutay bácsi, nahát, hol az a jó bor? Sutay megállt előttük, fél kezével az asztal szélét fogta, mint nemrégen a gyalupadot. — Milyen bort parancsolnak, Lökösy úr? — A legprímábbat, Sutay bácsi. Sutay benézett a nyitott ablakon. — Béluska! Hozzál egy üveggel abból a Linner-féle furmintból az uraknak... itt kint tetszenek leülni? Velős úr, a Lökösy egyik barátja a napra nézett, azután a ház falára, azután az egyik asztalra. — Itt hamarosan árnyékban leszünk, ide leülhetünk. Béluska hozta az üveg bort, és tálcán a poharakat. — Szervusz, Béluska! Tyű, de elegáns vagy! Velős úr kiáltott, fel így, és oldalba bökte Béluskát. Béluska kezében meglendült a tálca, de baj mégsem történt, mert hirtelen a másik kezével kapott utána. — Szervusz ... no, hagyj békén ... .324