Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Palotai Boris: Ébredés

és tömött, barna haja a homlokába hull. — Vigyázz anyukára. Bólintok. — Soha többé nem tetszik jönni? A születésnapomra se? — Nem, Klárika, nem megyek. Két térde között állok, arcom egyvonalban van arcával. Muszáj ránéznem, pedig oly nehéz már a szemhéjam. Érzem a térde nyomását, a feszes, ruganyos izmokat, és szégyenlős melegség surran a hátamba. Apa jut eszembe göbös lábaival, melyek puhán mozognak a kitérdelt nadrágban. Pista bácsi sima fiúarca egészen közel hajlik. Te is felejts el engem, Kluki... Kezem kinyújtom a láthatatlan csap felé, és érzem, hogy fröcsköl a hideg vízsugár. — El fogom felejteni, Pista bácsi! — mondom hangosan. K 1 u - k i... A szennyes víz utolsó karikája most szaladt le... 5 Anyám napokig fekszik a besötétített hálóban, senkivel se beszél, csak rázza a fejét, mintha nem hinne el valamit. Ä gallérom napok óta piszkos, Zsófi nem fésüli ki sűrű fésűvel a hajam, csak lekeféli és szalagot köt belé. A kakaóm tele van pillével, senki sem törődik velem, lézengek a szobákban, rágom a körmöm és unatkozom... Zsófi egész nap a házmesternével pusmog, ha kimegyek a konyhába, elhallgatnak. Olyan csend támad ilyenkor, olyan lármás ostoba csend, hogy nem lehet elviselni! Anyám* egy délután felkel, a lába, mint egy ágacska, olyan vékony, imbolygó, s teste vergődő, fehér lepkéhez hasonlít, akinek szárnyát kegyetlen gyerekujjak már alaposan megtépázták. — Jól ebédeltél, Klárika? — kérdi váratlanul. — Igen — felelem csodálkozva. Olyan régen nem szólt hozzám! — Akarsz habos roládot? Te azt nagyon szereted. .281