Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Egy nemzedék sodródni kezd - Drakó István: A legnagyobb úr

— No, mi lesz? Ide adjátok vagy nem? A beletekből szedem ki! — Mit szedi ki? Szeder szedi? Fekete szeder.. .? Szegény anyám, szegény anyám, feketében szedi érett szederet ... Szederet, kupacosat... — dadogott értelmetlenül az oláh. — A kása jó étel! . .. Hát itt nem vernek, komám?! — nevetett egy ideges hang. — Mondták, hogy ma már kapunk valamit! — Anyád ót var as kínját! Ügy kapunk, mint tegnap! — Meg mint tegnapelőtt! — Már két egész napja! Szörnyűség! — szaladt ki a tanárjelölt száján. Egyikük felmászott az ablaknyíláshoz. — Hol lehetünk? ... Istenem, hol lehetünk? ... Édes jó Istenem! ... — Hehehe! Istenem, drágám! ... Fekete szeder, anyám feketében... az, nem Isten! Egy bakancs repült az ablakra kapaszkodott katona felé: — Te loptad el, disznó! Rémülten kapta hátra a fejét. — Jajj! ... Mit?! ... Mit?! ... Lezuhant a padlóra. A tanárjelölt hangja rekedten csuklott az összemarcangolt emberek felé. — Mit csináltok?!... Még most is! Csak látnám, hogy melyikötök volt? — Elloptátok a fél kenyeremet! Kiszedem belőletek! Csörögve indult meg egy fekete alak a züllött káoszban. Szitkozódva rúgták, lökték előre. — Nálad van! Ide vele! — torpant meg a tanárjelölt mellett. Megragadta a vállánál fogva, és átfordította a hátára. — Eridj, mert beléd nyomom a bajonétot! — kiáltott hirtelen jött dühvel a támadóra. Megrettenve hallgatta saját hangját és annak az értelmét. Két nap, még ha olyan szörnyűséges is, elég volt ahhoz, hogy megállapodott altruizmusa így megváltozzon. 27