Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Palotai Boris: Ébredés

édességgel telt meg... Egyszer mondtam is apámnak, hogy inkább tejcsokoládét hozzon, ő szórakozottan bólintott, s tovább hallgatott éber figyelemmel. Ezentúl még pontosabban kaptam meg datolyámat, „amely táplál és feltétlenül tiszta". Elgondolkozva forgattam a hosszúkás doboz tetejét, melyen haragoszöld pálmafák virultak, tevék lépkedtek titokzatos arabokkal... Arra gondoltam, vajon mért felejtette el apa, hogy tejcsokoládét kértem? A datolyák ott száradtak, ott kövesedtek meg a fiókom mélyén. Valahogy úgy éreztem, hogy a datolyák és szüleim válása között rejtélyes összefüggés lappang. Talán anyám hiába mondta apának, hogy ezt vagy azt szereti, apa másra figyelt, és kitartóan hozta a hasznosat, táplálót és tisztát... Egyszer színházba mentünk apával. Vadonatúj bársonyruhában feszengtem, és apa gondosan igazgatta csipkegalléromat. Ahogy keze az arcomhoz ért, éreztem, milyen száraz a bőre, milyen öreg szaga van a kezének. Izgatottan néztem rá. Mintha ceruzával firkálták volna össze az arcát, annyi apró kis ránc volt rajta, vékony, éles kis vonal, a nyakán az ádámcsutka keményen ugrott ki, szinte kiszakítani látszott a vékony sárga bőrét, s kabátja gallérja szürke volt és korpás... E korpás gallér felfedett valamit belőle, valami rejtett rést, amit ő zavartan takargatott, s melyen keresztül didergő kivertségébe lehetett látni... Sírás csomósodott a torkomon, s csukladozva, reszketve simultam hozzá. — Apa, ne félj, én szeretem a datolyát, ha hazamegyek, mind a nyolc dobozzal megeszem. Szemöldökét kérdőn felfelé rántotta. — Most a darabra figyelj, kisfiam, sokat tanulhatsz belőle. A könnycsepp megakadt arcomon, éreztem, hogy hűl ki... .276