Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Lósorozás Gádoroson - Szombathy Viktor: Keszeg András egyedül maradt

ágyban. Hogy igen hunyorgatott, a lámpa elé egy törülközőt függesztett figyelmesen Mayer, s a fél szoba árnyékba borult. Kedélyes, parázs kártyajáték indult. Néhány ember az ágyban feküdött, s a lámpát bámulta vagy aludni próbált, míg a szolgálatos vojín nem jön a csörgésével lámpát oltani, ketten a szomszéd termekben tettek esti látogatást, s a hatvanhetesből áthallatszott a cigány hegedűje. Ott daloltak is. A hangok finoman szűrődtek át. Balog csetár adta ismét a bankot. Hazárdjátékos volt: egyszerre nyolc skatulya gyújtót is kirakott. Barna szeme vígan villant meg, amint a téteket behúzta. Az ápolónő még bejött, frissre rázta Keszeg párnáit, és jó éjszakát kívánt. A soros ápolónő a szomszéd teremben lesz, s az éjjeli szanitécet is berendelték már. Keszeg persze nem szólt minderre semmit. Olykor felnyögött, ennyi volt az egész. Balog csetár behúzta a bankot, s nagy gesztussal adta át a vezetést Mayernek, aki már várta a nyerő pillanatot. — Ember, semmit nem tudsz! — tréfálkozott vele. Mayer azonban megmutatta, hogy igenis mester a játékban. Okosan, előrelátóan fosztogatta a társaságot. Egy sikerült fogásnál Knyizsák felhorkant, s már majdnem hahotázni kezdett volna, ha Balog csetár oda nem nyomta volna a tenyerét. Eódis Feri végighasalt az asztalon: — Blatt! — nyújtotta oda a tenyerét. Vizsgáló szemmel guberálta az egymás fölé fektetett lapokat, s diadalmasan csapta le. — Huszonegy! — Na, végre neked is mosolyog a szerencse! — csapta fejbe a maradék kártyával Balog csetár, s hogy a kártya nagyot csattant Feri fején, újfent nevetni kezdett valamelyik a lóca szélén. — Ticho! — reccsentett rájuk Balog csetár, de maga is elmosolyodott. Nagyszerű játék keletkezett. Egyre jobban elragadta őket a szenvedély. Balog csetár ismét megdöngette az asztalt, .215