Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Lósorozás Gádoroson - Darkó István: A dallás

— Most kezdődik! Tizenegy óra! — mondotta félrehúzott arccal Andris, és olyan mozdulatokat tett, mintha menni szeretne. Egy szép kislány meg egy púpos ember jött be az ajtón. A kislány kezében citera, a púpos kezében harmonika sippantott. A villany megint felgyúlt, a katonák s a lányok kiáltozó kacagása még erősebb lett. — A múlatás kezdődik most. Butaság! — mondotta Andris. Az öreg a púpost nézte. Ennek az orrán egy csúf nagy bibircsók ült. Feje teteje kopasz volt, csak körben csomósodott kerek koponyáján tömött hajkoszorú. Kész szerzetesi tonzűrát viselt. Vörös szemei, mintha állandó ijedelem lángja sütötte volna őket, szaporán pislogtak. Egyik fiatalember szájharmonikával, a többiek énekkel kísérték a zenét. Egyik ismeretlen nótát a másik követte. Aztán egyik katona végigtámolygott az asztalok között, s elmentében nagyot kiáltott: — Azt halljam most, hogy: „Szánt az eke, vet a gép, csörög-csattog a járom ..." A kiáltozásból nehezen született meg a nóta, de a zavaros hangok, mintha megrendszabályozott esőpatakok lettek volna, szép és egyenletes folyással aztán mégis egy irányba indultak. A katonák teli torokkal énekeltek, és mosolygó arcukat Andrisék felé mozgatták. A kislány kezében a citera s a tonzúrás púpos kezében a harmonika is odaszegődött, kissé bátortalanul ugyan, a dalhoz. Az öreg rápillantott Andrisra: — Mit lógatod az orrodat, te koszos! Ide nézz!! Gyors mozdulattal intette magához az italt hordozó, vékony emberkét. Két ujját felbökte a levegőbe, és parancsolóan szólt Andrisra: — Mondd neki, hogy bort hozzék! Elsőbben kóstolónak, azért hát két fajtát! A cinege emberkéből kapzsiság vigyorgott elő. — Bor? Igen, igen ... fájn bor! Andris türelmetlenül legyintett, és ezt mondotta: — Dva liter vino! — Mennyit mondtál neki? Két fél liter legyek! — szólt közbe az öreg. 2.01