Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Lósorozás Gádoroson - Darkó István: A dallás

honos kényelemmel illesztette magát egy jő kis asztal mögé. A tarisznyából keményen befalatoztak, aztán sört ittak, amit Andris rendelt. Az öregnek kérdés villant a sze­mén, és Andris elolvasta a kérdést, de felelet nélkül hagyta. Sok sört ittak, és bizalmasan beszélgettek. A csendes otthoni dolgokról hangzó szavak az idegen világban mézes jő ízüket fedezték fel előttük. Mintha kellemes ételeket ízleltek volna, olyan mozdulatokkal, forgatta nyelvük a falu apró eseményeit. — Édesanyád jól van, éppen kenyeret dagasztott, mikor eljöttem. Ezt a lángost abból sütötte — mondotta az öreg, és világosság felé tartva nézett át a sörösüvegen. Fényes szemeiből a kérdés most erősebb fénnyel gyúlt Andris felé. — Hát ez bizony nem bor, édesapám! — szánta meg az öreget. — De mindég ezt isszuk. Itt a bor borzasztó drága! — Drága-e? Gondoltam! — Negyven-ötven korona literje! Vinkó! — Ha annyi, az már rettenetesen sok! Akkor a sörnél maradunk! Mert az már igazán disznóság, ha annyi! Tovább beszélgettek, s közben nagy igyekezettel küldték magukba a sárga italt Mindenki azt itta körülöttük. A tá­gas szoba lassan egészen megtelt emberekkel. Katonák, nevetős lányok és zajos fiatalemberek ülték be a szapora kis asztalokat. — Ángyod jól van, csak Józsival verekszik mindennap ... Vettem egy új szecskavágót, a régit odaadtam a csűrjavítás­ba ... Űgyigen... Anyád az őszön a térdit sokat fájlalta, de most, mikor eljöttem, már nem... Kender Károly le­vágatta a hatodik ujját a bal kezéről, háromszázba került neki... űgyigen! — mesélgetett szórakozósan az öreg. Egyre lassúbb újságokat mesélt, az úgyigen pedig a ke­vesbedő törődés jeleképpen egyre sűrűbb lett a beszédében. Egy darabig hallgattak. Andris torkát a sör és cigaretta­füst mellett most egyszerre a keserűség is megint fojto­gatta. A sarokban lányok ültek a katonák mellé, és sokat nevettek. Egy csúf kövér asszony s egy vékony emberke szaladgált az asztalok között. Eloltották a villanyt, s a fa­lon egy égő csillag meg egy felírás jelent meg. .200

Next

/
Oldalképek
Tartalom