Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Novellairodalmunk 1918 és 1938 között (Turczel Lajos)

mus volt. A legjobb és leggyökeresebb novellák és a legérettebb szerzők csekély kivételtől eltekintve ebbe a stílusirányzatba sorolhatók. A kritikai realizmus nagyarányú térfoglalását a hagyomány és a kortársi magyarországi irodalom legbatóképesebb szerzői (Mikszáth, Móricz stb.) is elősegítették. Sok esetben — még Darkónál és Tamásnál is — tapasztaljuk a realizmusnak a naturalizmussal való keveredését. A naturalizmus hatása igen erősen érezhető az irodalom alatti novellaanyagban és a különösséget túlhajszoló szerzők (Sebesi Ernő, Rácz Pál) műveiben. Romantikus beütések találhatók Darkónál, N. Jaczkó Olgánál és a dilettáns Jankovich Marcellnál, akinek az útleírás az igazi műfaja. Az avantgardista irányzatok közül teljesebb, pályát átfogó hatása csupán az expresszionizmusnak volt, s annak is csak egy szerzőnél: Földes Sándornál. A költőként ismertebb Földes Sándor novelláin (és drámai kísérletein) némi dadaista beütés is észrevehető. Ä nevesebb novellisták közül Darkó István a pályája elején került átmeneti érintkezésbe az expresszionizmussal, és annak jegyében fogantak a Legnagyobb úr és a Vakok című ismert írásai, valamint a Két amber, egy Árnyék és A háromlelkű Jóság meséje című allegorikus-szimbolikus kísérletei. Az utóbbiakra valószínűleg Szabó Dezső korai prózája is hatott. Ugyanaz mondható Török Géza novelláiról is, melyekben expresszionista és naturalista vonások keverednek, s mint Fábry Zoltán megállapítja: ,,a riportprimérség, az újságnovella nívója" is jellemző rájuk. Az újságnovellai nívó — a művészi elmélyítésnek felületes munkával, öncélú bravúrkodással, erőltetett „nagyvonalúsággal" való helyettesítése — a korszak novellisztikájában (és regényírásában is) sűrűn megmutatkozik; szlovákiai könyvekről írt recenzióikban neves magyarországi kritikusok utalnak rá, és nemcsak alkalmi és tucatszerzőknél mutatják ki, hanem az olyan tapasztalt, rutinos íróknál is, mint Kaczér Illés és Sándor Imre. Kaczér Illés Ikongo nem halt meg című regényét, melyről a csak eszmei követelményeket szem előtt tartó Fábrynak egyöntetűen el15