Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Áll a bál - Darkó István: Áll a bál

2 Jö fél óra múlva, már a belső terembe is belopakodott némi világosság, bundában, szőrkucsmában pislogó atyafit kalauzolt a 'pincér Tutyuhoz. Bólongva hallgatta, és összeverte a tenyerét. — Hölgyeim és uraim, egy kis intermezzót ajánlok. Hírnök jött, s pihegve szólt, hogy Lóránth Sándorka lekéreti pár percre a mélyen tisztelt társaságot a Három Rózsa elé, a piacra. Meglepetések sorozata következik... Sándorkát e nemben még nem ismerjük, egyszer vett részt az ünnepi kivilágításban, akkor is csupán pohárevésre szorítkozott. — Hát lássuk, mit tud — mondta Bilóczy, és íbelebújt a bundájába. Selmer bárónő rózsaszínű, üde arccal nevetett. — Csak a revolvert hagyjátok ki, Tutyika, mert ha avval kezdtek játszadozni, elájulok. — Fegyvertartási engedélyük sincs — szólt közbe a rendőrkapitány. A hölgyek bundáikba, szőrméikbe öltöztek, a férfiak a hátukra vetették a kabátjukat. Tutyu az erkélyre dirigálta a cigányt, s a társaság élére állt. Tolongva, fázósan, nevetve mentek le a Három Rózsa vörös szőnyegein. A kapu előtt, a csúszós gyalogjárón várakoztak egy darabig, amíg Tutyu visszatér a szembenálló piaci sátrak felől. Erőltetetten nevetett. No nézzétek má' ezt a bolondot. Kiállt almát árulni. Maskarádéba öltözött, és azt kívánja, hogy vegyünk tőle gyümölcsöt. — Ezt már csak megkukucskáljuk — Indult a sátrak felé a bárónő. A régi várfal mellett, a Három Rózsával szemben végig sorakoztak a ipiac bódéi. Híres, nyelves kofaasszoniyok és vegyes beszédű mészárosok, zöldséges kofák táplálták innen a városkát. Tutyu egy ilyen bódéhoz vezette a társaságot. A bódéban nagy alma- és körtehegyek mögött, kiszolgált katonabekecsében Lóránth Sándor mosolygott 100