Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Lőrincz Gyula: Dózsa-Derkovits

LŐRINCZ GYULA Dózsa — Derkovits A budapesti Gondolat kiadásában most jelent meg Derkovits Gyulának, a nem régen éhen halt nagy magyar festőnek a Dózsa-féle parasztforradalomról készült fametszetsorozata. Ahogy Bálint György az előszóban írja, Derkovits „az elnyomottak és megalázottak, az éhezők és fázók, az ellenállók és harcra indulók testi és lelki világát elevenítette meg, rácáfolva a nyárspolgárok előítéleteire, hogy magasrendű képzőművészet és mondanivaló nem fér össze". Igen, cáfolat ez a metszetsorozat, cáfolat a kispolgári előítéletekre, cáfolat a mézesmadzagon vezetett esztétikusok elefántcsonttornyának légkörére. Tagadása, megcáfolása a király szavának, aki 1514. június 1-én az ország egyházfőinek és főurainak budai tanácskozásán azt a fölszólítást intézte hozzájuk a „haza" érdekében, hogy „menjünk és verjük le a parasztok hadait, és úgy törjük össze, hogy ilyen lázadásra többé még késő unokáik se merjenek gondolni". Dózsa, lázadó magyar parasztok, elnyomott szolgák, jobbágyok unokája Derkovits Gyula, íme, itt volt, kinőtt egy fejjel a szolgák alázatából, és lázadni mert. Ahogy most egymás után kezembe veszem ezt a tizenegy, fehér papirosra nyomott fametszetet, úgy látom, mindegyik képről a magyar néptörténelem egy-egy kötetét kellene megírni. A magyar nép százszor meghamisított története ellen a tizenegy legigazabb, legmeggyőzőbb lap ez. Az első kép a Menetelők: a fölvonuló parasztok lándzsákkal, kaszákkal fölfegyverzett seregének dübörgését szinte hallom a kép hatása alatt. Ha megnézzük ennek a képnek a művészi, grafikai megoldását, horizontális, vízszintes kompozíció, de ennek a horizontális megoldásnak az unalmasságát egy percre sem engedi érvényesülni a fekete alapból kivillanó fehér kezek, arcok, lábak és lobogó fehér gatyák változatos ismétlődése, ritmusa. 334