Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Lőrincz Gyula: Dózsa-Derkovits

Ezeknek az állandóan ismétlődő fehér-feketéknek a ritmusa kellemes, szinte zenei lágyságot kölcsönöz metszeteinek anélkül, hogy egyetlenegyszer is szentimentális tócsába fulladnának. Ennél a tömegjelenetnél kell kiemelni Derkovitsnak azt a jó oldalát, hogy a kép minden figuráját, minden alakját mint különálló egyéniséget domborítja ki. Nem sematizál, nem csúszik a ma már minden oldalról támadott és kivetett úgynevezett „proletkult" betegségébe. Ahol például a parasztot mint „a" parasztot mutatták be. Nem a maga plasztikus egyéniségével, hanem mint üres, lapos papírfigurát — báránybőr kucsma, bajusz, pipa és az elkerülhetetlen fehér gyolcsgatya. Vagy a proletárt mint „a" proletárt, a szinte szimbolikussá vált sapkával. Derkovits nem vette át ezeket a külsőséges témákat, minden alakjának külön karaktert, egyéniséget ad. Látni, hogy alakjait művészileg átélte. És azáltal, hogy mentes a sematizálástól, rajzbelileg sem válik soha modorossá. Egy másik tömegjelenetén, a Lőrinc pap című képen ez még jobban észrevehető. Ezen a metszeten a békési pap által összetoborzott bácskai parasztok és a hozzájuk csatlakozott városi munkások, proletárok vagy ahogy mondták, a „csőcselék" ezer arcát, ezer külön egyéniségét adja vissza anélkül, hogy elfelejtené: az ezer arcnak egy célért, az osztályharcért való küzdelmét kell kidomborítani. Dózsa a várfokon — nehéz leírni, látni kellene ezt a képet mindenkinek. Ezekben a cikázó, lázas, fehér-fekete foltokban menynyire egy hús-vér lesz a „kurtanemes" Dózsa alakja a kaszát fenő, lázadásra kész paraszttal. Hatalmas karját csapásra emeli, és mintha a vészjósló felhők közül hallanánk a Dózsa-beszédet: „De most ne habozzatok, még ha szülei tek, testvéreitek ellenetek fordulnának is. Aki nagy dologra vágyik, az olyasmit is merjen, amiért különben börtön és üldözés járna. Mi azonban dicsőségünk hírével még a külországokat is hódolatra fogjuk késztetni. A jelen becsülni, a jövő tisztelni fog bennünket. Lakoljanak hát a bűnösök, pusztuljanak, akik ellenállnak a nép akaratának!" (Márki) Hej, Dózsa György! Utódod, a forradalmár Derkovits Gyula életet adott legszebb tradícióinknak a Te alakodban ... „A lázadásra többé még késő unokáik se merjenek gondolni" — íme, a Dózsák unokája mert lázadni. Életét adta igazáért, mint vitéz őse. Kár, hogy az éhség, a halál akkor szólította el, mikor hivatásának 335