Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Jócsik Lajos: Kisebbségi kultúrpolitika Made in Slovensko

nagyobb közép-európai, európai és világvalóságnak s önmagában való fölfogása enyhén szólva tudománytalan. És sokáig hiányzott s tán hiányzik még ma is ebben a kérdésben a biztonság. Ha Szlovenszkót mondasz bizonyos körökben, akkor azzal vádolnak meg, hogy nem tekintesz Európára vagy a Távol-Keletre. Ha kisebbségi változásokról szólasz, akkor a világimperializmusokról beszélnek neked, s kultúrfölénnyel állítják ki vidékiességed szegénységi bizonyítványát. A mohamedán hivő alázattal fordul Mekka felé. A dervist már földhöz veri a megszállottság, s ajánlom, nézz a szemébe, s figyelj a kezére, mert minden pillanatban kitör rajta az ámokfutás. De egy kevésbé merev, mindazonáltal korántsem hibátlan jelenségről is meg kell emlékeznünk. A haladó szellemiség jobbik és termőbb része szellemi törekvéseit egyrészt a magyar haladás hagyományaihoz kapcsolta, másrészt a jelen irodalmi és szellemi törekvésekben keresett támasztékot a kisebbségi küzdelmekben. A magyar kultúra köréből semmiképp sem akart kiszakadni. Éspedig annál kevésbé, minél erősebb támadások érték jobbról, amelyek a magyartalanság és bérencség megalázó jegyeit szerették volna homlokára égetni. De a vidékiességtől való félelem is erősen dolgozott itt. Ma például a legmegalázóbb, ha írót vidékiességgel vádolnak meg. A vidékiesség — az író tudatában — a kontársággal egyértelmű, s ki venné arcizma egyetlen rezzenése nélkül azt a vádat, hogy kontár és dilettáns. A kisebbségi haladás írója a belső kétségeitől és a külső vádak lehetőségétől való megszabadulás izgalmában elvesztette alkotó tudatának biztonságát. Munkájának nagyobbik felét, idegzetének minden rezdületét ez az izgalom emészti fel. Minden igyekezetében arra törekszik, hogy a színvonalon tartsa magát. A vidékiesség ellentétét a színvonalasságban jelöli meg, s úgy vigyáz reá, mint a lecsúszott dzsentri az egykori nagyságra és dicsőségre vagy a kutyabőrre. S idáig mindez alig kifogásolható. Sőt az egészséges szellemi és irodalmi kiválasztódás jeleit kell látni ebben. Ott kezdődik a baj, hogy a haladó szellemiség világnézeti engedményeket is hajlandó tenni a színvonal javára. Ma például a legsötétebb szándék is maga köré gyűjtheti a haladó szellemiség jó részét, ha azt hirdeti magáról, hogy csak a színvonal jegyében hajlandó elfogadni a társulást. Sokszor szinte megdöbbentő, hogy emberek ebben a légkörben már üdvösségüket is kevesebbre tartják egy kritikai megjegyzés mellékmondatánál, ahol sejtetik velük, hogy írók, és a szín vonaligényeknek 78