Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Komlós Aladár: A csehszlovákiai magyar irodalom új korszaka előtt

évek óta kész garnitúrával dolgozik, utánpótlásnak, legalább a szépirodalom terén, kevés jelét látni, legkésőbb 1922-ig majdnem mindenkijelentkezett, aki számít valamit. Ez bizonyára főképp a már „Bat'a-cipős" magyar ifjúság érthető és dicséretre méltó gyakorlatiasságának következménye, a szellemi erőfelesleg pedig, ha a gazdasági életben nem talál helyet, ma nem a művészet, hanem a politika felé irányul. Félve szólok hozzá ezekhez a dolgokhoz. Vajon nem tapintatlanság-e, tűnődöm, a véleménymondás valaki részéről, aki a kérdést immár hiányosan ismeri? Kérem, nézzék el esetleges botlásaimat, a fájdalmakért és bosszúságokért, amiket valaha együtt szenvedtem el csehszlovákiai magyar írótársaimmal s a lelki köldökzsinórért, mely, ismétlem, ma is Losonc rétjeihez, patakjaihoz és erdeihez fűz. Csehszlovákia magyar irodalma eddig — ha az elszakadt Márait és Szenes Piroskát nem számítom — a lírában nyújtotta a legteljesebbet. Költőiben a csehszlovákiai magyar társadalomnak jóformán minden rétege megtalálta kifejezését: a katolikus réteg Mécs László igéiben, a hivatalnok osztály Győry Dezsőben, a kiábrándult városi, hogy ne mondjam kávéházi polgár Vozári Dezső verseiben, melyek a látszólagos cinizmus fintorait is művészivé tudják avatni, sőt az osztályváltozatokon túl megszólalt itt a családi kötelékekből kiszabadult önálló modern leány is, Szenes Erzsi sallangtalan, szép egyszerűségű dalaiban. Ne vitatkozzunk most azon, hogy mekkora tehetségek a felsorolt költők. A tehetség ismeretlen körülményeken múlik, de az írók szellemét jórészt a közösség határozza meg, amelyből kinőttek, s a csehszlovákiai magyar irodalom java alkotásai arról tanúskodnak, hogy ezen a földön egy erős szociális érzésű, új dolgok iránt fogékony, városias nép lakik. Most azonban alighanem a csehszlovákiai magyar irodalom új korszaka előtt állunk. Eddigi munkásai nagyjából elmondották, ami mondanivalójuk van, s miután rendes embernek csak egy egyénisége szokott lenni, aligha szolgálnak már többé meglepetésekkel. Túlzás volna azt állítani, hogy nemzedékváltás előtt állunk. Csak a régi mellé fel fog vonulni egy új nemzedék, mégpedig alighanem egy esszéista nemzedék. Míg tizenhat évvel ezelőtt mindenki, aki írónak készült, lírikus vagy regényíró akart lenni, ma a java tehetségek tanulmányírónak készülnek. Csehszlovákiában is, úgy látszik, egy képzett, tudós magyar generáció bontogatja szárnyait, tudósok, akiknek tudománya 74