Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Forbáth Imre: Magyar költő Prágában

bennszülöttek vesznek, kapnak, kölcsönöznek a gazdag termelőtől, hanem egy öntudatos, kényes ízlésű elit kultiválja ezt a legjobbat, leghaladóbbat, neki legmegfelelőbbet, amit a világban talált. Ha ez import, úgy import volt Csokonai rokokó költészete, Munkácsy realizmusa (melynek bölcsőjét Leibi ringatta), a magyar szecesszió egész művészete, de az Ady-nemzedék költészete is, mely szintén nem hullott az égből, hanem zseniális magyar úttörés volt nyugat felé. így és nem másképp kell értékelnünk a modern cseh művészet franciás jellegét is, amelyhez csak szerencsét kívánhatunk nekik, mert jó ízléssel elkerülték például a szörnyű német expresszionizmus olcsó eksztázisait és hisztériásán gyűrött vásznait. Azt vették át a francia művészettől, ami igazán értékes benne: azt az éber kötelességérzést, hogy elsősorban uralni kell a métier-1. Megtanulták az École de Paris fegyelmezett merészségét, az úttörők ethoszát, kik nem rohannak elébb utat törni, míg meg nem tanulták töviről hegyire a pionírok nehéz mesterségét. Szenvedélyes, de józan, mélyen poétikus, de geometrikusán precíz, hallatlanul merész, de egyúttal acélosan logikus az a művészi szellem, amit a cseh avantgarde Párizsból hozott. Állítom, hogy a modern piktúrában és költészetben, de a színház és építészet terén is Prágának vannak a legszebb eredményei Párizs után. Aki ismeri Kremlička, Spála, Filla, Sima, Zrzavý, Toyen és Štýrský festészetét, a cseh avantgarde építészet műveit, Honzl, Dostál, Frejka, Hilar, Skoda, Kurz, Schultz és E. F. Burian színházi rendezéseit s a modern cseh költők, írók és esszéisták: Nezval, Halas, Seifert, Biebl, Závada, Hora, St. K. Neumann, Vančura, Olbracht, Čapek, F. X. Šalda és Teige müveit, hogy csak úgy kapásból pár nevet említsek, az tudja, hogy igazam van! Ebben a vázlatban csak kontúrját tudom megrajzolni annak a művészi forradalomnak, ami Prágában lezajlott azokban a szép húszas években. Engem persze elsősorban a költészet érdekelt. Összehasonlítottam a magyar avantgarde (a Ma stb.) poézisével, és kénytelen voltam sajnos, elismerni a csehek fölényét. ízlésesebbek és következetesebbek voltak. Nem szenvedtek úgy, mint mi a zavaros elméleti eklekticizmusban, és praxisuk is mentes volt a „kozmikus" görcsök, zagyva dadaista kísérletek s egyáltalán a megvadult akarnokok és mitugrászok zsibvásárától. A „poétizmus" (ahogy az esztéta Teige és a költő Nezval ezt az általuk elindított irányt elnevezték) fölénye elméleti megalapozottságában és művelőinek nagy tehetségé62