Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Jegyzetek a cseh-szlovák-magyar szellemi együttműködésről

valóság. A pályája elején született Éhségvonulás (1934) is erre utal. A művészet elméleti, gyakorlati kérdéseiről, társadalmi összefüggéseiről számos cikket, tanulmányt közölt. írásai a Korunk, a Magyar Nap és más baloldali lapok hasábjain jelentek meg. — A szlovenszkói magyar képzőművészet társadalmi háttere. Korunk XII. évf. (1937) 151-152. — Dózsa—Derkovits. Magyar Nap 1936. szeptember 13. Újraközölve: Magyar Nap 1936—1938 (1975), 231—233. (Szerk. Csanda Sándor) NEUFELD BÉLA (1894—1962) Marxista gondolkodó, publicista, esszéíró. Polgári foglalkozása orvos, tanulmányainak tekintélyes része élettani és lélektani ihletésű. Kitűnő ismerője Freud tanainak, az állatlélektan, a szexualitás stb. kérdéseinek. Munkásságánakjelentős része társadalompolitikai vonatkozású, szorgalmas propagálója a Szovjetunió gazdasági-politikai eredményeinek. Személyes utazásainak tapasztalatait könyvben is megírta (Szovjet földön, 1936). Tanulmányainak egy része kötetben is napvilágot látott (A kor és embere, 1936). Az antológiában közölt írások a Korunkban jelentek meg: — Éhség és szerelem. Korunk XII. évf. (1937) 641—644. — Önéletrajzok. Korunk XII. évf. (1937) 19-22. SAS ANDOR (1887—1962) Tanár, történész, irodalomtörténész, tankönyvíró. Munkásságának a legjelentősebb részét levéltári és történelmi tanulmányai jelentik. A cseh—magyar és magyar—szlovák kapcsolatok kutatásában úttörő munkát végzett. Publicisztikai és kritikai tevékenysége jelentős. Főbb művei: Munkácsi barokk (Magyar Figyelő I. évf. 1—2. szám); Riedl Szende hídverési kísérlete a cseh és a magyar szellemiség között a Bach-korszak Prágájában (1854—1860) (1937); Kis Lázár tündöklése és bukása (Századunk 1934. 1 —13.). A kötetben közölt kapcsolattörténeti tanulmány a Magyar Figyelő III. évf. (1935) 2—4. számában jelent meg. SÁNDOR LÁSZLÓ (1909—) Irodalom- és művészettörténész, kritikus, műfordító, író, a csehszlovákiai magyar haladó értelmiség kiemelkedő alakja. Elméleti megalapozottságú kritikáiban, elemzéseiben a marxista esztétika és eszmeiség elveit követi. Részt vett a Sarló mozgalomban. 1932—33-ban Figyelő címen antifasiszta lapot adott ki Losoncon. 1935 és 1940 között a Korunk csehszlovákiai szerkesztője és terjesztője. Tanulmányai a baloldali folyóiratokban jelentek meg, legjelentősebb műveit a Korunkban közölte. — A dunai népek együttműködésének kérdése. Korunk X. évf. (1935) 909—914. — Az írói gyónáskényszer kérdéséhez. Korunk XII. évf. (1937) 159.—165. 485