Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Utószó ( Szeberényi Zoltán)

Megállapításával a prózaírókra célzott elsősorban, de teljes mértékben vonatkozik ez a gondolati műfajok művelőire, az esszé- és tanulmányírókra is. Aránylag kevés tanulmánykötet jelent meg a lapokban, folyóiratokban közzétett esszék, tanulmányok számához viszonyítva. Különösen a harmincas évek fordulóján, főként a Sarló fiataljainak jelentkezésével lendült fel e műfajok müvelése. A rendkívül sokirányú tudományos érdeklődésű sarlósok magas szinten művelték az esszét és a tudományos gondolkodás egyéb műfajait. Felkészültségük, eszmei érlelődésük a harmincas évek közepe felé ért olyan színvonalra, hogy meghatározó módon tudtak beleszólni a tudományos élet alakulásába. Irodalmunk szorgalmas figyelője, Komlós Aladár, elsősorban rájuk gondolva jellemezte a helyzetet e kötetben is közölt rádióelőadásában: „Most azonban alighanem a csehszlovákiai magyar irodalom új korszaka előtt állunk. . . Túlzás volna azt állítani, hogy nemzedékváltás előtt állunk. Csak a régi mellé fel fog vonulni egy új nemzedék, mégpedig alighanem egy esszéista nemzedék. Míg tizenhat évvel ezelőtt mindenki írónak készült, lírikus vagy regényíró akart lenni, ma a java tehetségek tanulmányírónak készülnek. Csehszlovákiában is, úgy látszik, egy képzett, tudós magyar generáció bontogatja szárnyait, tudósok, akiknek tudománya azonban szorosabb kapcsolatban áll a társadalom problémáival, mint XIX. századbeli elődeiké. "Nem véletlen, hogy a magyarországi emigránsok és a hazai progresszió idősebb nemzedékének néhány képviselője mellett jelentős részben a sarlósokból lett kommunista és baloldali szimpatizáns esszéírók munkássága képezi e műfaji terület legértékesebb haladó hagyományait. Az sem lehet véletlen, hogy írásaik legjava a baloldali vagy a baloldallal szolidáris lapokban, folyóiratokban jelent meg, legfőképpen Az Út, később a Magyar Nap, illetve a romániai Korunk és a magyarországi 100 % hasábjain. Ezek a fiatalok a nagy magyar esszéíró nemzedék (Németh László, Féja Géza, Szerb Antal, Bálint György, Bóka László, Sőtér István stb.) munkásságához hasonló és színvonalához közeledő, társadalmi-politikai adottságaikból fakadóan eszmeiségben többnyire fölébe emelkedő tevékenységet fejtettek ki. Főként a társadalomtudományok, a szociológia, szociográfia, kultűrpolitika, közgazdaság, irodalomkritika, művészetelmélet stb. terén produkáltak az egész magyar nyelvterületre kiható eredményeket. A legkiemelkedőbbek: Balogh Edgár, Jócsik Lajos, Peéry Rezső, Szalatnai Rezső, Sándor László, Dobossy László, Vass László 475