Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Utószó ( Szeberényi Zoltán)

nyek itt is csak gyéren születtek. A tudományos élet kibontakozásának nehézségeiről, a kutatómunkát károsan befolyásoló tényezőkről s az ezekből fakadó eredménytelenségről számos tanulmány született a korabeli sajtóban is. Az egyik legsivárabb képet „Z." (valószínűleg Zapf-Bellyei László), a Magyar írás cikkírója festette: „Tudományos életünk nincs. Tizenöt éve élünk kisebbségi sorsban s ezalatt a tizenöt esztendő alatt Sas Andor tiszteletre méltó történetírói munkálkodásán kívül egyetlen olyan kísérletet nem találunk, melyet a kor színvonalán álló tudományos értéknek foghatnánk fel. . . Túlontúl ismerjük azokat a gátlásokat, akadályokat, amelyek a kisebbségi tudományos munka útját eltorlaszolják. Elsősorban nincs tudós nemzedékünk, amely a szükséges kimüveltséggel, alapos szaktudással birkózhatna meg a nagy feladattal. Értéket jelentő tudósgárdánk, főiskoláink tanárai az államfordulat után kiköltöztek. Az az egy-kettő, aki közöttünk maradt, tanszék és kiadási lehetőség hiányában abbahagyta munkáját, polgármesteri székbe ült, ügyvédi irodát nyitott s ha már tollat fogott a kezébe, beérte az állampolgári kérdés, az adózás bonyodalmainak népszerű megmagyarázásával... Tudományos központunk nincsen. A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságot, az ún. Masaryk Akadémiát a legjobb akarattal sem mondhatjuk annak. Sem szervezete, tagjainak felkészültsége, sem anyagi erőforrásai, sem szelleme nem olyan, hogy a magyar szellemi élet központja lehessen." (III. évf. 6. sz.) A tudományos tevékenység eredményeinek számszerű adatait többek között a csehszlovákiai magyar irodalom történetének egyetlen megjelent összefoglaló monográfiájában. Kemény G. Gábor így tűnt el egy gondolat (Bp. 1940) című művében olvashatjuk. A szerző tájékoztató jellegű bibliográfiájának Tudományos irodalom című fejezetében mintegy száztíz különféle rendű és rangú kiadványt sorol fel. Érdekes és nyilván a társadalmi-politikai és történelmi adottságokkal szorosan összefüggő jelenség, hogy a szervezetlenség, anyagi ellátatlanság, az állandó folyóirat hiánya stb. ellenére rendkívül élénk és igen sokrétű közírói tevékenység jellemzi a két háború közötti csehszlovákiai magyar kulturális életet. „Mi a cikk-irodalom országa vagyunk ... — írja Zapf László e válogatásban is közölt tanulmányában. — A szlovenszkói magyar író nem annyira könyvekben (ritkán folyóiratokban), mint inkább újsághasábokon örökítette meg magát." 474