Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Kapcsolat és közeledés - Szalatnai Rezső: Jegyzetek a cseh-szlovák -magyar szellemi együttműködésről

S ha a csehszlovákiai magyar szépirodalom tizenöt éves termését szempontunk szerint vizsgáljuk, meg kell állapítanunk, hogy a nagy magyar irodalmi elődök után és azok útján haladva nemcsak szlovenszkói színt és mesét vettek íróink müveikbe, hanem ami ennél lényegesebb és a szellemi találkozásra nézve fontosabb: müveikben a szlovák vidék és élet epikai és lírai szólamáig emelkedtek. így tisztább, igazabb és értékesebb képet véstek a szlovákságról a magyar olvasó elé.

2

1 Ugyancsak a kisebbségi magyarság kezdeményezésére vall, hogy a szláv—magyar kérdés nyílt és maradéktalan megvitatására mindig hajlamos volt, s ezt a közvélemény előtt kiteregette. Ezzel szintén hozzájárultunk az együttműködés elvi szempontjainak tisztázásához, s így a hátráltató okok megnyirbálásához is.

2

2 Nézzük most: mit adott Magyarország? Fontosnak kell tartanunk minden olyan megnyilvánulást, ami Budapestről vagy Magyarországról indult el és Csehszlovákia felé szólt: a találkozás nevében. A két ország közt lebonyolódó szellemi érintkezést azonban nem mindig azonosíthatjuk a csehek, szlovákok és magyarok szellemi érintkezésével, mert nem a szellemi fórumokon 2

1 Főleg: Győry Dezső gömöri és prágai témájú verseiben, Mécs László sárosi tájélményeket vetítő verseiben, Forbáth Imre költeményeiben (Egy tál krumpli, Szlovák tájkép, A fekete irtványon c. versek a Favágó c. kötetben), Vozári Dezső néhány prágai és kassai versében, Morvay Gyula Magamig ért a sor c. verskötetében a csehországi katonaélet emlékeivel. A prózában Szenes Piroska regénye: Csillag a homlokán, Egri Viktor úgyszólván minden regénye, Darkó István régebbi novellái (pl. A daliás) s a Magyar /rabban folytatásokban megjelent új regénye: az Égő csipkebokor. Sellyei József a magyar—szlovák nyelvhatár vidékéről vett paraszt-miniatüijeiben. 2

2 A 15 esztendő alatt több magyar napilap vetette fel ankétszerű hozzászólásként a kérdést mindig valami konkrét politikai esemény kapcsán, de tervszerűen s csak szellemi vonatkozásban csupán most fejti ki a pozsonyi Magyar Újság 1934. évi februári és márciusi vasárnapi számaiban. E hírlap főszerkesztője: Dzurányi László s egyik munkatársa: Árva Pál, ebben az újságban, s azelőtt a Prágai Magyar Hírlap és a Kassai Napló hasábjain sokszor hoztak politikai publicisztikájukban olyan részeket, amelyek a helyes információn túl a szellemi közeledést is sürgették s tárgyilagos előfeltételeit fejtegették. A hírlapi anyag feldolgozása is igen fontos lesz egy ilyen tartalmú nagyobb méretű munka számára. 428