Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Kapcsolat és közeledés - Szalatnai Rezső: Jegyzetek a cseh-szlovák -magyar szellemi együttműködésről

velük és általuk ez a szellemi együttműködés valóban létrejöjjön. „A rossz emlékek és a gyűlölet — írja — nem alkalmas talaj a közeledés megteremtésére. Véleményem szerint meg kell várnunk azokat a generációkat, amelyek ettől a — mondhatnám — eredendő bűntől mentesek lesznek." De nemcsak ország szerint van ez így s talán csak a magyaroknál, hanem általában: jellegzetes vonás ez ma az utódállamok társadalmi és politikai rétegeződésében mindenütt, így a szlovákoknál és a cseheknél is. Ami 1918 előtt elképzelhetetlen volt, ma komoly problémafelvetés és munkaprogram lett: az új magyar nemzedék publicisztikában és szépirodalomban felvetette a szláv— magyar kulturális érintkezés ügyét. Rá akarunk itt mutatni főleg erre. Mielőtt azonban ezt megtennők, meg kell állapítanunk, hogy írásunk teljes mértékben szellemtörténeti utakra és célokra kívánja felhívni az olvasó figyelmét, s politikai vonatkozásai nincsenek. Ezzel azonban nem állítjuk azt, mintha a politikai és gazdasági harmónia Csehszlovákia és Magyarország közt nem jelentené a kulturális munka előfeltételeit. Sőt valljuk azt is, ahogy öntudatosan évek óta hirdetjük, hogy a következetes nemzetiségi szabadság megadása, a csehszlovákiai magyarság teljes fizikai és szellemi erőinek érvényesülése az államban félretolja a bizalmatlanság gátjait s tiszta táblát teremt, amelyre az utódok bizalommal írhatják fel az alkotó munka boldog jeleit. A cseh és szlovák szellemi élettel a magyarnak alig volt valami kapcsolata a politikai fordulat előtt. Különösen a hivatalos tudomány, irodalom meg művészet állott messze egymástól. Holott munkájuk anyaga s módszereik többé-kevésbé azonosak voltak. A nem hivatalos irodalom kapcsolatain kívül (mint volt például az Ady—

Hviezdoslav ódai levelezése) csupán néhány valóságos érintkezésről tudunk. így Kozma Andor udvarias figyelmességéről Hviezdoslav iránt, akit az ő kezdeményezésére a magyar klasszikusok (Petőfi, Arany, Madách, Vörösmarty) szlovák fordításaiért a Kisfaludy Társaság levelező tagjává választott meg. A cseh irodalmi élet, ha nem is rendszeresen és tájékozódott művészeti válogatással, de állandóan felvette a magyar irodalom termését. A csehre fordított magyar szépirodalmi művek sajnos kevés kivétellel (pl. a Brábek— Vrchlický fordította Ember tragédiáján kívül) csak a szórakoztató, sima, igénytelen elbeszélő regényre és novellára korlátozódtak — Jókaitól Herczeg Ferencen át Bródy Sándorig. Ez a hagyomány, úgy 418