Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Sipos Béla: SzinyeiMerse Pál

művészettől messze eltávolodott doktrinér piktúra alakult ki: az akadémizmus. Recipék, önkényesen megállapított képletek és mértani szabályok szerint festettek hatalmas történelmi és mitológiai jeleneteket, vásznak és márványok mérhetetlen tömegei kerültek ki szerény, nagy szakállú professzorok bársonydrapériás műtermeiből. Körülbelül ez volt a XVIII. század művészete. A művészeti iparnak eleinte Düsseldorf, később a müncheni festőiskola volt a centrális telepe. Münchenbe sereglett az ó- és újvilág minden tanulni vágyó művésznövendéke, kritikusa és képvásárlója. Ebbe a zűrzavaros Bábelbe, a művészetek fekete mágiájának boszorkánykonyhájába került bele az ábrándos, színes festői álmoktól megejtett iljú Szinyei. Vitathatatlan dicsőségére szolgál, hogy serdülő művészi énje nem esett rabul hamis próféták tanainak, hogy kivételes géniusza a művészetek eme ködös és csalárd világában is fénylő szárnyakat bontogatva, diadalmas szépséggel teljesedett ki ama rövid 8 esztendő alatt, amely az első tétova lépések és a Majális megalkotása között telt el. Alig került ki az akadémiából, már megszületik a Pogányság, ez a merész, szenvedélyes vászon; ezt nyomon követi egy finom naturalista élmény: Anya és gyermeke, s utána gyors iramban a Majális. Bűvösen szép, szinte érthetetlenül rejtélyes e fénylő nyolcesztendős csillagpálya, melynek zenitjén a XIX. század egyik legszebb alkotása tündököl. A modern művészet kezdeti megmozdulása és első forradalmi megnyilvánulása látszólag szintén Münchenben történt. Látszólag! Mert amint az akadémizmus sem volt igazi, életerős művészet, úgy az annak ellenhatásaként jelentkező (főként azonban a korszellem kóbor hírnökeként megjelenő) Secessio és Jugendstil sem voltak a modern művészetnek igazi első fecskéi. Mindaz a nagyhangú izgatott lárma, amely Münchenben a forradalmi megmozdulás képében jelentkezett, végeredményben ugyanarra a sorsra jutott, mint az akadémizmus. Böcklin, Stuck, Herterich, Putz, a két Seidl és a többiek ma már éppoly semmitmondó nevek, mint az akadémikus Rahl vagy Piloty. Az igazi útjelzők és határkövek másutt állanak. Az igazi forradalmi megmozdulás francia földön történt, onnan kélt útra. Már jóval a Secessio megindulása előtt Delacroix, Courbet és a barbizoni erdő remetéi szép csendben elvégezték azt a nagy pionírmunkát, amely előkészítője volt a Manet-k, Renoirok és társaik 362