Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Fábry Zoltán: Író és osztályharc

bűvészkedni, bújócskát játszani, szigetelni, elkódolni és visszatáncolni, de úgy leegyszerűsíteni, hogy csak a tény, az állásfoglalás maradhasson pusztán és meztelenül, tehát álarc nélkül az, hogy mit akarok, és úgy, hogy ez az akarat senkiben se ébresszen kétséget a vállalás tényéről vagy az állásfoglalás tisztaságáról. Úgy kell írnom, hogy mindenki, barát és ellenség, érdekelt és közömbös, proletár és polgár rögtön lássa: ki vagyok, mi vagyok, mit miért írok. Tehát vagy szocialista hirdető munkás, vagy kapitalista díszlakáj. Forradalmár vagy ellenforradalmár. Aki a szájára veszi a szót (és hányan öblögetik vele a szájukat): forradalom, az ne gondoljon a végtelenségre, ne gondoljon felgyúlásra, himnuszokra, de — megvalósításra. Aki á-t mond, mondjon b-t is. Aki ma kiejti a szót, és forradalmárnak hiszi magát, az tegye hozzá a szó mai pozitívumát: a proletárt. Csak ezzel a vállalással, csak ezzel a megszorítással lesz tényleges forradalmár. A forradalmi fluidumnak csak ilyen formában van korjelentése és jövőben igazolódó történeti missziója. A proletariátus mai osztályharcos állapotában az egyetlen forradalmi rend. A korszerű író csak forradalmi író lehet. A szociális közöny, a fasizmus mai korában, a remarque-izmus generációs győzelmi periódusában, mikor a munkástömeg osztályöntudatlan része, ötpercnyi békére vágyva, egyre jobban süllyed a Ford- és Baťa-stréberboldogságba, amikor a szellemi reakció konjunktúrája egyre több forradalmi aktivitást nyel magába, épp akkor kell az írónak korszerűen forradalmárnak lennie: veszteséget pótolni, harcot vállalni és harcot állni: a forradalmi folytonosságot — a polgári jogfolytonosság helyén — ébren tartani. A külső forradalmi hullám elterrorizálható, börtönök, rendtörvények és statáriumok elfojthatják, de a belső forradalmi hullám töretlenségéért, erejéért: az írók a felelősek. A forradalmi konjunktúra rég elmúlott. A szalonbolsevizmus irodalmi divatja, ez a modern átmeneti gyerekbetegség, idejét múlta. Ha ma egy író a proletariátus soraiban áll: a „tiszta", a „független" irodalom nem mondhatja: ez szalonbolsevizmus, entellektüel sznobizmus ... az elintézésnek ez a módja divatját múlta, nem hat. A konszolidáció és a kompromisszum józansága új vádat keres, és új Káin-bélyeget talál. A forradalmi író egyszerűen Moszkva ügynöke lesz, a mozgató erő pedig ugyan mi lehetne más, mint a guruló vörös 35