Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Fábry Zoltán: Író és osztályharc

rubel. Lásd: előbb idézett Márai Sándorunk szalondenunciálását a Prágai Magyar Hírlapban. . . Vannak emberek, akik nem tudják megérteni, hogy az írót a meggyőződés avatja emberré. Meggyőződés, mely nem firkálhat össze havi nem tudom, hány ezer koronát. Meggyőződés, mely vörös rubelek helyett a legteljesebb anyagi romlásba viheti az embert. Meggyőződés, mely ellen ma egy szervezett világfront harcol. Állásfoglalás, mely csak bajt hozhat: kenyértelenséget, gyanúsítást, kitaszítottságot, társadalmi és gazdasági bojkottot, üldözést, rendőrségi nyilvántartást, bíróságot és börtönt. A forradalmi író nem lehet óvatos, diplomatikusan nem halandzsázhat, nem vigyázhat a szavára, és nem fojtja el, ha igaznak és szükségesnek érzi. Azt akarja, hogy megértsék, azt akarja, hogy hasson. Harcot vet, tehát harcot arat. Bilincseket tép, és bilincseket kap minden formában. Az uralkodó osztály és irodalmi szolgahada összefog ellene. Egyszer csak nincs lap, mely írásának helyet adjon. „Igen Tisztelt Uram! Sajnálattal közlöm, hogy lapom — különben nagyra becsült — írásainak nem adhat többé helyet, mert előfizetőinktől egyre-másra kapjuk a leveleket, hogy amíg ez a bolseviki X. Y. ír, lerendelik a lapot. Igaz nagyrabecsüléssel Dr. Kasztor Ernő" vagy valami más ilyen áldoktor. . . Nincs kiadó, aki könyvét vállalni merné. Egy Gergely Sándornak a szájától, a családjától kell megvonnia a betevő falatot, hogy ívenként fizethesse a nyomdát, és könyve, regénye kijöhessen, és vádoljon mint „a szerző kiadása". Nem baj. Ki mondja, hogy az író nem mehet el napszámosnak, földtúrónak, pincérnek vagy éjjeli őrnek? De függetleníti magát. És ha kell, elnémul évekre. Hiúság nem bántja, de eladni nem adhatja el magát, ha egyszer következetesen vállalt valamit. Mért vállalja a forradalmi író ezeket az esztelenségeket, ezeket a következményeket? Mártírdüh ez, hisztéria, vagy tudatos fejjel a falnak rohanás? Nem. Kényszer hajtja. A mai szituáció tiszta osztályharcos felismerése, az egyetlen pozitív és erkölcsös útvállalás a kapitalizmus atmoszférájában. ÉN — láncom volt, legyen most víg kő a kezetekben: nektek adom, és elveszem érte kínjaitok — minden porszem erővé duzzad a ciklonok forgatagában: ez az útja szeretetnek, ez az útja embereknek, akik nem ettek mindennap! (Földes Sándor) 36