Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Neufeld Béla: Önéletrajzok

/ NEUFELD BÉLA Önéletrajzok Hat évvel ezelőtt az életrajz kultuszáról írtam e helyütt (1930. december). Ma az önéletrajz kultuszáról írhatnónk hasonló joggal. Nem lehet holmi esetlegesség, hogy napjainkban az élet- és önéletrajzok műfaja divatossá vált. Divat? Kétségkívül igaz, hogy a divat, mint időszerű korkifejezés, mint hallgatólagosan kötelező vagy utánzásra méltó megnyilvánulás bizonyos fokig az irodalom területén is érvényesül. De itt a divatot megfosztjuk attól a szeszély- vagy hóbortszerü mellé

1 .ízétől, mely hozzátapad, s a divat szociológiájának hangsúlyozásával magasabb fokra emeljük. Bizonyos értelemben Simmel társadalomlélektani szemlélete szerint értelmezzük a divat tüneményét, tehát az esetlegességen túl valamely törvényszerűséget keresünk benne. A látszólag esetleges mögött rejtettebb értelmet, elemzésre váró társadalmi meghatározottságot. A „divatosságnak", az utánzásra valónak ezt a szerepét ne becsüljük le. A szociológus Tarde az alapvető társadalmi tüneményt, amelyre rendszerét építi, az utánzás tényében véli felismerni; s ha ez a felfogás túllő is a célon, egy fontos társadalomlélektani tényező szerepére figyelmeztet. Konkrétabban szólva tehát azt mondhatnók: a divat ténye az élet- és önéletrajz művelésében abban jut kifejezésre, hogy az utánzás automatikus erejénél fogva egyre számosabbakat „fertőz meg". De ezzel csak a felületet érintenők. A kérdés magva: mi váltotta ki ezt a sajátos divatot? Minő egyén- és társadalomlélektani hatóerők dolgoznak mögötte? Nem kételkedünk abban, hogy az önéletrajzok terjedő kultusza tényleg „divatos" is, abban az utánozás jellegű, félig-meddig automatikus értelemben, amelyre előbb utaltunk. De ezen túl, ahogy azt már az önéletrajz kultuszánál régebben kifejtettük. mélyebb célzatok is hatnak. Itt csupán utalunk erre. Mindenekelőtt állapítsuk meg, hogy az életrajz és önéletrajz kultuszában szinte 346