Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Neufeld Béla: Önéletrajzok

„divatszerűen" részes a pszichoanalízis felszabadító és megtermékenyítő tanítása. Ez a tanítás, amely új felismerésekre vezeti az egyént s magatartásának, egyéni élettörténetének rejtettebb rugóira világít rá, mély ösztönzéseket adott az alkotó művésznek is, hogy önmagában és másokban ezt a „magasabb" értelmet, a szinte jelképessé sűrűsödött egyéni életjelentést felismerje. A nietzschei kérdés: „was steckt dahinten", mi van a dolgok és jelenségek külső arculata mögött, a pszichoanalízis feltárásában konkrét kutató és megismerési formát kapott. így az író, a művész, akinek számára az új lélektani elemzés és emberlátás rendkívüli gazdag anyagot és új értelmezési lehetőségeket közvetít, mohón nyúlt utána. Alig találunk életrajzot napjainkban, amelyen ne éreznénk a pszichoanalízis serkentő, új szemlélettel és távlatokkal felgazdagodott hatását. Ahogy az életrajz, ugyanúgy az önéletrajz-írás is termékeny ösztönzést kapott a freudi tanítástól. Igaz, mi sem nehezebb, mint önmagunkat elemezni — elfogulatlan klinikai tárgyilagossággal —, de ha ez csak tökéletlenül sikerül is, maga az ösztönzés korunkban érezhetően hat s a művész, az alkotó ember vonhatja ki alóla a legkevésbé magát. Ez az önmegismerésre irányuló tudatos vagy fél-tudatos törekvés kétségtelenül belejátszik az önéletrajz mai kultuszába. És még egyebet is kifejez: az író nemcsak tudásban gyarapodott, léleklátása szempontjaiban, hanem belső felszabadultságában is. A pszichoanalízis nemcsak tanított, de nevelt is. Akik megismerik, nemcsak új ismerettel gazdagodtak, hanem bizonyos új, minőségileg megváltozott szemlélettel. Valósággal érzületileg is formálódtak, amennyiben a tanítást elfogadták. Egyénlélektanilag fontos szerepe lehet ennek a kettős hatásnak: az író többet képes meglátni önmagában, olyat is, aminőt előbb talán meg sem látott volna, s mi több, önmegismerését képes felszabadultabban kifejezni. Hány életrajz kerül az utóbbi időben kezünkbe, ahol az író szószerint írja, hogy az átélt eseményeket, vagy jelenségeket a pszichoanalízis tükrében ma így és így látja, értelmezi. íme a kettős hatás: az író meglát előbb még rejtett dolgokat, s új tudását önnevelően ki is fejezi. Valahogy az önéletrajz mélyén — mint egyénlélektani megnyilvánulásban — a megvallás, a „gyónás" szüksége, az önmagával való szembenézés és leszámolás be nem vallott törekvése jut kifejezésre. És ezt a megállapítást nem csupán a jelen 347