Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Sándor László: Az írói gyónáskényszer kérdéséhez

önmaga életét tárta fel, hanem a társadalom mostohagyermekeinek, a nyomorba, sötétségbe taszított és kirekesztettségbe száműzött néprétegeknek sanyarú, keserves életsorsát rajzolta meg. S ha könyvükben itt-ott előfordul is egy-egy önvallomásos részlet, az inkább csak eszköz ahhoz, hogy az átélt történések átütő erejével bizonyítsanak olyan tényeket, melyeket ilyen formában szuggesztívabb erővel tudnak érzékeltetni és hitelesebbé, elhitetőbbé tudnak tenni. Van azonban az írók között, akit apostoli elhivatottsága, a társadalomtól kapott szerepe ösztönöz arra, hogy személyes élményeiről, lelki alkatáról, céljairól, kortársairól, illetve kortársaihoz való viszonyáról beszámoljon. Itt elsősorban Németh László Ember és szerep című rendkívül érdekes és eredeti önéletrajzi munkájára kell gondolnunk, melyről a szerző így nyilatkozott: „Nem szeretem az önéletrajzi regényeket. Önéletrajzi regény: egy négyzet bor, egy centiméter papír. Az életnek eggyel több dimenziója van, mint a regénynek; az az élet, mely a regénybe fér — az életnek csak egy felülete. A mások életéből elég egy felület, a magaméból kevés. Egy ember vagyok, de egy ember több regényalak, s keveset tud az magáról, aki regényeinek maga mer hőse lenni... A lélek mély és bonyolult, belevethetek egy csóvát, mereszthetem titkai felé a szememet; egyetlen műben sosem mutathatom meg magam — a természetet. De az ember nemcsak természet; vállalkozás is. .. Van az ember és van a szerep. A z egyik csupa takart mélység, a másik világ felé fordított felület, és mindkettő mi vagyunk . . . Ha beszélek is életem eseményeiről, csak az érdekel belőlük, ami műveimet készítette elő s szerepemet bontogatta." (Németh László : Ember és szerep. Bp. 1934, 4—5. o.) És Németh László valóban mást ad a könyvében, mint pl. Kassák Lajos, akit pedig nagy önéletrajzi munkájának megírására nem kis részben szintén apostoli elhivatottsága ihletett. És mást ad pl. Villámcsapás című munkájában Zsolt Béla is, aki Németh Lászlóval ellentétben nemi felvilágosulása emlékeiről és pubertáskori lelki és testi élményeiről számol be érdekes és sok értékes vonást felmutató regényében. Németh László a gyermekkort, a „vallomások" vadászterületét háta mögött hagyva, elbeszélését „álom és férfikor határpászmáján" kezdi, „ahol a képzelet nem pótolja többé a tetteket". Természetesen ez nem sokat változtat a helyzeten. A szerző úgy 343