Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Sándor László: Az írói gyónáskényszer kérdéséhez

Gondolatban, Kassák Lajos remekbe faragott Egy ember élete című nagyszabású önéletrajzát és egy sereg kendőzött önéletrajzi regényt (Szucsich Mária: Egy lány felszabadul; Szabó Béla: Ezra elindul; Szenes Piroska: Egyszer élünk; stb.). Bátor felelősségre vonás és számonkérés van e megnyilatkozások legmélyén, s vád és tiltakozás az állapotok ellen . . . Különös érdeklődésre tarthat számot ebből a szempontból Remenyik Zsigmond Bűntudat című írása, melyben nyílt utalás történik arra nézve, hogy az önvallomások indítóokai közt igen gyakran a bűntudat, a cinkosság, a bűnrészesség érzése szerepel. A dzsentriosztályból származó író magára vállalja elhalt ősei bűneit, és az egész dzsentriosztály bűnös mulasztása és vétkei miatt lelkiismeret-furdalást érez omladozó kűriája és nyomorba süllyedő faluja láttán: „Marcangoló bűntudatot érzek, elszállt korok birtoklóinak magatartása és felelőtlen mulasztásai miatt, magam fajtájának semmirevalósága miatt, hiába kutatok a levegőben levendulaillat után, csak bűzt sodor a domb körül a szél. .. Boldogok a halottak, nyugodtan pihennek a sárban, hogy semmibe vevésük, aluszékonyságuk, ellenállásuk kor és eszmék iránt mit eredményezett népben és saját fajtájukban is, abban nem gyönyörködhetnek. Érzem a bűntudatot, és bizony alig áll módomban közösséget vállalni a jelen állapot okozóival. Ami itt van a házban és faluban, tágabb értelemben a környéken és az egész országban, szegénység, betegség, pusztulás, egy népet és egy értelmiséget nyomasztó gond alatt tartó állapot, azért mi mind felelősek vagyunk... Nem tanítottunk, csoda-e hát, ha magunk is tudatlanok maradtunk, és eszméink kétségbeejtően egy elmúlt világból valók ? Nem osztottuk meg a földet a nincstelenekkel, nem segítettük emberséges élethez a parasztot, csoda-e hát, ha átcsapott a kerítéseken a betegség, és bennünket is megfertőzött bacilusaival? Amíg csak bort ittunk, néztük, hogy tífuszosakká váljanak a kutak, de mióta ráfanyalodtunk a vízre, már a kutak sorsa is érdekel. így van ez az utakkal és sötétséggel is. És még mindig csak hallgatunk. A bűnösök hallgatása a mienk, a bűnösök hallgatása és a bűntudata és legfeljebb még a halál. " (Remenyik Zsigmond: Bűntudat. Korunk XI. évf. 9. sz. 731—732. o.) Igen, az író nyugtalanító lelkiismerete sürgetésére szót emel az állapotok ellen, vallomást tesz osztályok és társadalmi csoportok nevében, és szavaiból vád és felelősségre vonás csendül ki. Illyés Gyula a Puszták népében, Remenyik Zsigmond a Bűntudatban nem 342