Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Sándor László: Az írói gyónáskényszer kérdéséhez

SÁNDOR LÁSZLÓ Az írói gyónáskényszer kérdéséhez Az írói gyónáskényszer kérdését az utóbbi időben feltűnően nagyszámú önéletrajzi regény, vallomás és önéletírás megjelenése tolta az érdeklődés homlokterébe. Kicsiny magyar szellemi glóbuszunkon is számos olyan irodalmi alkotás látott napvilágot az elmúlt években, amelyek önéletrajz- és vallomásszerü jellegüknél fogva kitűnnek a többi irodalmi termék tömegéből, s amelyek tartalmuknál fogva és meglepően őszinte, sokszor a mazochizmusig menő, kíméletlen önfeltárásuk következtében egyre szélesebb rétegek figyelmét és érdeklődését váltják ki. Sokan értetlenül állnak e jelenség előtt, s holmi különös kortünetnek, divatnak tekintik, melynek magyarázatát a másult idők másult viszonyaiban keresik- Különféle folyóiratok és napilapok irodalmi rovataiban történt már erre nézve néhány utalás, ezek azonban inkább regisztratív jellegűek voltak, semmint a kérdés igazi lényegét és egész terjedelmét feltáró megállapítások. A feladat pedig ez volna: kikutatni és megmagyarázni a kérdés mélyebben fekvő társadalmi és lélektani okait, kielemezni e jelenség maradéktalan és egyedül helyes magyarázata révén a kérdés lényegét: az önkifejtés és általában az irodalmi alkotás ősokát. Aki a vallomások és önéletrajzok sorozatos jelentkezésének lélektani és korbeli okait boncolgatja, az első pillanatban eltéved a feltüremlő magyarázatok rengetegében. Egy sereg mellékszempontot és okot szükséges megmagyarázni, míg az ember kielemzi az írói gyónáskényszer, a vallomási vágy lelki rugóit és lényegbeli gyökereit, s ezen keresztül eljut a művészi önkifejtés és irodalmi alkotás rejtélyesnek látszó, izgatóan érdekes problémakomplexumának feltárásáig. 337 I