Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Kovács károly: A szürrealizmus bírálata

tikáját éppen ezért nem tarthatjuk materialista dialektikának. Radikalizmusa nem a társadalomátformálók jövőbiztos radikalizmusa, hanem a talajt süllyedni érző nyárspolgár anarchista kilengése. A szürrealizmus fennen hangoztatott szavainak és tetteinek ezt az ellentmondását még sajátságosabbá teszi az a körülmény, hogy legtöbb hívének kétségkívül őszintén hangoztatott társadalmi törekvéseivel is szembehelyezkedik. A szürrealisták zöme ugyanis napi gyakorlatában hajlandó „valóság és nem-valóság, múlt és jövő" ellentétének dialektikus-gyakorlati áthidalását igenelni. Múlt és jövő, valóság és nem-valóság ellentétének megoldása ui. a szürrealista alkotások szellemével ellentétben, a gyakorlatban adott: az osztályfelszabadulás gyakorlatában. A szürrealizmus képviselői társadalmi tevékenységükben meg is felelnek ennek a követelménynek. Tevékenyen részt vesznek abban a mozgalomban, amely a fasizmus kultúrreakciója ellen, a jövő szabadabb valóságának megvalósítására alakult ki. Bírálatunk nem is erre vonatkozik, hanem a szürrealizmus irodalmi és művészeti alkotó módszerét érinti, és teljesen kikapcsolja egyes képviselőinek gyakorlati-társadalmi tevékenységét. Nem befolyásolhatja így és nem rombolhatja le azt a kultúrharcos közösséget, amely elsősorban Franciaországban és Csehszlovákiában alakult ki a szürrealizmus és a társadalmi realizmus ellentétes alkotó módszerének követői közt. Célja: a szürrealisták „hamis tudaton" alapuló, saját gyakorlatukkal is ellentétben álló irodalmi tevékenységét a társadalmi realizmus talajára segíteni és a közönséget tájékoztatni. A szürrealizmus alkotó módszere nem alkalmas a követőik által hangoztatott s őszintén akart megoldások elérését elősegíteni. Más eszközökhöz kell folyamodniuk azoknak, akik „ma és holnap" dialektikus egyesítését valóban közelebb akarják hozni. A fiatal Marx a ma élő írók és művészek számára is megmutatta, hogyan kell ezt a konkrét embervalóságot megközelíteni és a gyökereinél megmarkolni. „Arról van szó, hogy az önámítás és lemondás egyetlen pillanatát se engedélyezzük. A valóságos nyomást még nyomasztóbbá kell tenni azzal, hogy a nyomás tudatával tetézzük. A szégyent még szégyenteljesebbé úgy, hogy nyilvánosságra hozzuk." (A hegeli jogfilozófia kritikája.) Ez a gondolatmenet azonban idegen a szürrealizmustól. Elvi nyilatkozatai mögött nem állnak olyan alkotások, amelyek a valóságot a valóság tudatával tetézve, a szégyent napvilágra ráncigálva egyúttal a felvilágosításhoz és a tudatosításhoz 326