Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Fábry Zoltán: Író és osztályharc

elmulasztani. De ugyanakkor megmutatta a változtatni muszáj törvényes parancsát. Az író, aki valamikor értelmetlenül gyilkolt, kell hogy ma értelmesen harcoljon. A kéz, mely vakon, elbódultan, gépparancsra lecsapott az ártatlan egyforma kreatúrára, kell hogy ma biztosan, pontosan találjon szíven bűnöket és bűnösöket. Harc ellenharcot hoz. Háború ellenháborút. Még pontosabban: osztályharcot az imperialista háború ellen! Pacifizmus nem segít. Bűn. Szeretet nem változtat, csak konzervál. Csak osztályharcos gyűlölet védekezik támadva, hogy lázadva, küszködve egész célra menetelőn változtasson, újat teremthessen. Az író gyűlöl: vádja, munkája ítél, hogy eltakarítsa az emberellenséges akadályokat. Gyűlölnie kell önmagát: aki gyűlölt, és gyűlölnie kell az okot: ami gyilkolt. Ha nem talál kiutat: nézzen az iránytűre, a kezére, mely beste parancsra embert volt kénytelen gyilkolni. Ez elvezeti az igaz útra: a felismerés útjára, a vád útjára, az igazság kezdeti ugrópontjához. Visszafordul: látja az uralkodó rend egész gőgös nyomorultságát, embertelenségét, látja osztálya kapitaüzmusfalazását, a polgári mentalitás erkölcsi csődjét és fertőző továbbélését. Látja, hogy a kapitalista-polgári kultúra haldoklik, és haldoklásában is hazudik, mert tudatosan egy olyan világképet vetít, melynek már nincs erkölcsi valóságtalaja. Látja, hogy ez a mentalitás a magántulajdon, a gazdagodás szentségének primerségével minden kompromisszumra, minden szövetségre hajlandó. Tehetetlenül nézi, hogy a polgárosodás utolsó, elkésett hulláma már elérte, és menekülésében hátvédnek, igazolásnak magával rántja a munkástömegek egy részét is (szociáldemokrácia). Ezek a tömegek már sohasem fognak a kapitalista rend ellen küzdeni, vezéreik békét akarnak, és békét lopnak — akárcsak a mi apáink — a következő nemzedék életéből; a miniszteri bársonyszékek mentalitása kiöli a szocializmust, és a vezetőknek ez a teljes elpolgáriasodása továbbfertőződik aztán a tömeg felé. Polgári irodalom? A kapitalizmus összkultúrája a legfelső fokon a precíz halálgépeket és flottacsodákat termelte ki magából. A polgár stílszerűen Keyserlinget olvas, és mérges gázokat gyárt. Ugyanakkor a haldokló polgári kultúra sose volt szépségben zengi önmaga hazug halálénekét. A haldokló polgári kultúra a bizonytalanság pesszimizmusát, a temetés szépségét aktivizálja és kamatoztatja: a hullamérget továbbcsókolja, hogy így a pusztulásba magával rántson mindent. Utánam az özönvíz: a felelőtlenség primersége árulkodón és szemté31