Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Forbáth Imre: Művészetbölcseleti kérdések

okozta. Az ideológiák levezetése az ökonómiai bázisból a vulgaristáknál a tényállás goromba leegyszerűsítéséhez vezetett, ami meg sem közelítette a bonyolult valóságot, és a módszer rossz hírének oly sokszor vált okozójává. A materializmus ellenségei innen vették az érveiket. Csakugyan durva tévedés, ha egy művészi alkotás értékelésénél megelégszünk azzal a megállapítással, hogy az, mondjuk, maradi, mert egy feudális állam minisztere írta (Goethe) vagy „a hanyatló társadalom bomlásterméke" (a modern művészet) vagy „kispolgári". Az ilyen jellemzés, amely megelégszik a „termelési folyamatban való pozíció" megállapításával, s a művekben a könynyen kiolvasható szociális tartalom jelenlétének vagy jelen nem létének regisztrálásával: felületes, vulgáris, helytelen! Helytelen egyáltalán az egyenes következtetés a materiális alapból az ideológiákra. Hiszen éppen a magasabb eszmei termékek, mint a filozófia és a művészet, az ökonómiai bázistól a legmesszebbre fekszenek, s rendkívül bonyolult mellékvágányokon s többszörös kölcsönhatások állomásain keresztül határozódnak meg általa. Klasszikusaink ezeket a nehézségeket tisztán látták, és felülmúlhatatlan precizitással határozták meg a módszer alkalmazásának irányvonalait. A következő idézeteket Engels leveleiből vettem. Ő a helyes materializmus ellenségeinek érveit és felületes kritikáját korrigálja bennük, de éppúgy alkalmazhatjuk őket a vulgaristák tévedéseinek a helyreigazítására. Conrad Schmidthez 1890-ben írt levelében írta: „Ami az uraságoknál hiányzik, az a dialektika. Ők csak ennyit látnak: itt ok, ott okozat! Hogy ez üres absztrakció, hogy a valóságos világban ily metafizikus ellentétek csak a krízisek idején léteznek, hogy az egész nagy történés kölcsönhatások formájában történik — ha nagyon is egyenlőtlen erők kölcsönhatásaként is, melyek közül azonban az ökonómiai erők mozgása az aránytalanul legerősebb, legeredetibb és legdöntőbb —, hogy itt semmi sem abszolút, hanem minden relatív: ezt az urak nem látják, az ő számukra Hegel nem létezett..." Még élesebb a következő pár sor I. Blokhoz 1890-ben írt leveléből: „A valóságos élet termelése és újratermelése végső fokon irányadó momentum a történelemben. Többet se én, se a Tőke szerzője sohasem állítottunk. Ha ezt valaki úgy ferdíti el, hogy a gazdasági momentum az egyedül döntő, úgy ezt a tételt semmitmondó, elvont, abszurd frázissá torzítja el. A gazdasági helyzet a bázis, de a felépítmény különböző tényei. . . szintén hatnak a történelmi harcok folyamatára, és sok esetben ezek azok, 285