Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Tudomány és művészet - Forbáth Imre: Művészetbölcseleti kérdések

amelyek elsősorban meghatározzák annak formáját. Mindeme momentumok kölcsönhatásáról van ugyanis szó, mikor végül is a véletlenek végtelen mennyiségén.. . szükségszerűen keresztülhat az ökonómia mozgása. Különben e teória alkalmazása. . . könnyebb lenne egy elsőfokú egyszerű egyenlet megoldásánál." Két részlet H. Starkenburghoz 1894-ben írt leveléből: „A politikai, jogi, filozófiai, irodalmi, művészeti stb. fejlődés a gazdaságin alapszik. De ezek viszont hatnak egymásra és a gazdasági alapra is. Nem igaz, hogy az egyedüli ok, az egyedül aktív a gazdasági helyzet, s minden egyéb passzív okozat. Hanem mindez kölcsönhatás a végső fokon keresztülható gazdasági szükségszerűség alapján..." És: „Az emberek történelmüket maguk csinálják, de mindmostanáig nem közös akarattal s egy egységes terv alapján ... az akaratok keresztezik egymást, s-ezért mindezen társadalmakban a szükségszerűség uralkodik, melynek kiegészítője és megjelenési formája a véletlen." Míg az első idézetek pompásan rámutatnak az analízis nehézségeire, és aláhúzzák, hogy a materiális alap legtöbbször csak „végső fokon" határozza meg az ideológia jelenségeit. tehát durva hiba a közvetlen, szimpla rövidzárlatos következtetés, az utolsó idézet megmutatja, hogy a tőkés rend anarchikus termelési viszonyaiban az ideológiák elemzése már azért is szerfelett nehéz, mert a kaotikus, rendezetlen és nagy tervet nélkülöző állapotok között a véletlennek nagy a szerepe. Gyakori vulgarista tévedés az alkotó személyiség társadalmi funkciójának az alábecsülése. Míg az idealisztikus, individualisztikus gondolkozás hajlandó a történelmi folyamatot egyáltalán és kizárólag a nagy emberek, a géniuszok, a Napóleonok és Führerek spontán ötleteiből és elhatározásaiból magyarázni s így mérhetetlenül túlbecsüli a személyiség történelmi és társadalmi szerepét, a vulgáris materialista az ellenkező hibába esik: az egyéniség szerinte közvetlen produktuma a társadalomgazdasági formációk s a termelésben való helyzetének — valami automataféle, mely mechanikusan követi az ökonómia mozgásait. Ez az elmélet hamis, és éppen abban a hibában szenved, amely ellen Engels éles megjegyzései szóltak: nem ismeri a dialektikát! Mert igaz az, hogy végső eredményben a nagy személyiség tudatát is meghatározza a materialista alap, de a nagy személyiség nagysága éppen abban rejlik, hogy a szükségszerűséget mélyen, alaposan, zseniálisan meg tudja ismerni (ösztönösen vagy tudatosan), s ezért arra cselekvőleg visszahatni és azt megváltoztatni is képes: 286